Két és fél hetet töltöttem el az Ecuador nyugati partjaitól ezer km-re fekvő Galápagos-szigeteken, ott ahol, a venezuelai Roraima-tepuihoz hasonlóan talán egyedüliként a Földön, szinte még érintetlen a természet. Peru zaját elhagyva nagyon vágytam az állatok szelídségére és a természet érintetlenségére. Vágytam arra az évmilliók óta a világtól elszigetelten alakuló, különleges életkörülményekhez alkalmazkodó növény- és élővilágra és speciális mikroklímára. A Földünk legérdekesebb természeti látnivalói közé tartozó szigeteken eltöltött tizennégy nap során nem csalódtam, az „evolúció élő múzeumában” újabb, egyedülálló, emlékezetes és életre szóló élményekkel gazdagodtam.
Chachapoyasi programom végeztével országváltást terveztem. A Peruban eltöltött közel három hónap után, a legkisebb dél-amerikai ország, Ecuador következett. Chiclayon keresztül könnyen és aránylag gyorsan eljuthattam volna a határközeli Piura és Tumbes városaiba, azonban elromlott laptopomat az ország partjának központi részén, Limában, javíttattam meg, így egy nagyobb kerülővel, három nap alatt, értem el a hegyek közé épült Quitot.
Galápagosi elefántteknős az El Chato farmon
Aktuális utazásom utolsó három és fél hete következett. Nem először jártam Ecuadorban, hiszen 2014-ben egy holland lány javaslatára elhagytam Perut, hogy közel hat hetet kalandozzak a nagyon szimpatikus országban. Akkor sajnos nem sikerült eljutnom a Csendes-óceánon található Galápagos-szigetekre, most azonban a tizennégy nagyobb, hat kisebb szigetből, valamint százhét sziklából álló vulkanikus szigetcsoport meglátogatásával szerettem volna megkoronázni aktuális, közel héthónapos dél-amerikai utazásomat.
Tengeri leguán a Tortuga-öböl homokstrandján
Az Egyenlítő közelében található, a világ egyik legszigorúbb ellenőrzése alatt lévő, természeti park hajóval vagy repülővel közelíthető meg. Mivel nem merülök, s nem is snorkelezek, ezért a sétahajó, melynek programjában általában szerepel búvárkodás, nálam szóba sem jöhetett.
Igazi geológiai csoda: lávaalagút Santa Cruz szigetén
Ìgy Ecuador legnépesebb városa, Guayaquil, érintésével jutottam el Baltra szigetére, hogy onnan a száz dolláros belépési díj befizetése után, a közel száz méter széles Itabaca csatornán átkompozva, elérjem Santa Cruz-sziget északi partjait. A sziget “fővárosába”, Puerto Ayorába helyi busszal érkeztem. Hogy a négy itt töltött nap alatt pontosan mit is láttam?! Jöjjön egy részletes képes beszámoló:
Santa Cruz szigetén az első utam a kikötőbe és annak közvetlen környékére vezetett. Itt találkoztam először a szigeten fészkelő, barna pelikánokkal, melyek a helyi halászok által éjszaka fogott halakat és halcafatokat próbálták elcsenni
Közel negyvenperces gyalogút után érkeztem meg a paradicsomi Tortuga Bay világhírű homokstrandjára, ahol a sok tengeri leguán mellett, a mangróvefák tetején pelikánok pihentek
Hatalmas kaktusz-erdők díszítik a tájat
Santa Cruz kikötője a vicces esti képek helyszíne a padokon megpihenő medvefókákkal
Helyi járatú busszal közelítettem meg a sziget belső részét, a galápagosi magasföldet, ahol körbejártam a Los Gemelos iker vulkánjainak horpadályait. A kalderák közvetlen közelében dzsungelszerű környezetben találkoztam Charles Darwin nagyon kíváncsi pintyeivel. A híres pintyek különlegessége, hogy a costa rica-i kókuszpintyen kívül az összes faj a Galápagos-szigeteken él és egyetlen közös, kiindulási fajból származnak mindnyájan
A kristálytiszta vízű Las Grietas-hasadék vulkánikus törése a merülők közkedvelt helyszíne
A Las Salinas magas koncentrációjú sópárlatát többek között a helyi száraz hal elkészítéséhez használják
A legelső óriásteknőst még a Tortuga-öbölhöz vezető dzsungelszerű erdő tanösvénye mellett fedeztem fel, tizenöt percen keresztül nem tágítottam a helyemről, testközelből vettem szemügyre a teknős mozgását, és hallgattam lélegzetét. Napokkal később, Santa Rosa településének érintésével, értem el az El Chato farmot, ahol a rezervátum hatalmas területén, a szigetek szélsőséges éghajlati viszonyaihoz nagyszerűen alkalmazkodó, őshonos elefántteknősök tucatjait figyeltem meg, többek között iszapfürdőzés közben
Számos endemikus alfajú gémmel találkoztam santa cruz-i tartózkodásom során. Különlegességük, – és ez jellemző az összes galápagosi madárra – hogy őket is nagyon közelről meg lehet szemlélni, egyáltalán nem tartanak az embertől
A tengerpart közvetlen közelében a Galápagos-szigeteken honos lávasirályokat fotóztam. Utóbbiak kizárólag csak a három viszonylag könnyen látogatható szigeten (Santa Cruz, San Cristóbal és Isabela) fészkelnek
A kaktuszokkal, mangróvefákkal körülvett Tortuga-öböl strandja, az egyetlen valódi tengeri gyík, a tengeri leguán, paradicsoma. Leguánok tömegei találhatóak meg itt, ahogy azok a homokban pihennek, napoznak vagy a vízben uszkálnak. A nappal aktív leguánok színére hatással van a hőmérséklet: a hideg tengerből kimászó leguánok majdnem feketék, csak napozás után nyerik vissza rendes szürkészöld színüket
Rájákkal, – hiába fordulnak meg mind tengerben, mind óceánban, – érdekes módon, utazásaim során eddig még sohasem találkoztam. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor egy délutáni strandolás során, a nyugodt vízű óceán partjához közel, egy teljes rájahad úszott el mellettem. Ráját végül Puerto Ayora kikötőjében sikerült lencsevégre kapnom, amikor az óceánt pásztázva vízi állatok után keresgéltem
A partra vetett algákkal táplálkozó vörös tarisznyarákokkal partközelben folyamatosan összefutottam, rengeteg van belőlük a Galápagos-szigeteken. Változatos színük miatt imádtam őket fotózni
Santa Cruz szigetén karnyújtási távolságból néztem farkasszemet galápagosi medvefókákkal. A legkisebb ma élő fókafaj egyes példányai a délután folyamán megjelennek a kikötőben, elfoglalják a padokat és ott, illetve a helyi halászok csónakjain tunyulnak
Mangróvefák, tengeri leguánok és meseszép, türkizkék óceán. Kell ennél több?!
Az 1835-ben egy világkörüli tudományos út során az akkor még érintetlen szigetcsoporton járt Charles Darwin, neve összeforr a Galápagos-szigetekkel, emlékét máig ápolják. A szigetcsoport északnyugati részén egy kis szigetet róla neveztek el, miként a szigeten működő, a galápagosi élővilág védelmére szolgáló, tudományos kutatóközpontot is
Santa Cruz szigete nem csak biológiai, hanem geológiai szempontból is különleges. Igazi geológiai csodák azok a lávacsatornák, melyek a sziget különböző részein találhatóak. Bejártam a folyamatosan szükülő El Chato melletti csatornát illetve a Los Túneles de Bellavista nevű privát kézben lévő leghosszabbnak mondott galápagosi lávaalagutat is
Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.
