Egy hónapon belül kétszer is jártam a kedvenc galápagosi szigetemen. Nagyon izgalmas túrát tettünk a Volcán Chico Mars-szerű vidékén, majd kéklábú szulákat, pingvineket szemrevételeztünk a Tintoreras sziklaszirtjein. Zárásként a csapat bevállalós tagjai tengeri teknősökkel és szirticápákkal úsztak együtt a Túneles víz alatti lávacsatornáiban. Az Isabela ismét hatalmas élmény volt! Remélem, sokszor jöhetek még vissza erre a nagyszerű szigetre.

Rendkívül szerencsés helyzetben érzem magam, hiszen két csapat miatt januárban és februárban is egy-egy hetet töltöttem el a Galápagos-szigeteken. Mivel korábban már bemutattam a szigetcsoport fő látnivalóit, így ezúttal képes blog formájában elevenítem fel az Isabelán eltöltött napok legszebb pillanatait.

Már a megérkezés is csodálatos. Azonkívül, hogy a szigetre lépéskor ezúttal is legombolnak rólunk fejenként tíz dollárt, a tucatnyi galápagosi oroszlánfóka gyorsan elfeledteti, hogy az utóbbi években a Galápagos-szigeteken sok minden már a pénzről szól… A parton szundikáló jófejek miatt gyorsan elfelejtjük a lehúzás miatti intermezzót, és vadul fotózzuk őket.

A Playa Isabelán együtt strandolnak a látogatókkal az oroszlánfókák.

Apropó strandok. Santa Cruzzal ellentétben az Isabela-szigeten nem kell egy órát sétálni ahhoz, hogy varázslatos vízparton találjuk magunkat. A hosszú elnyúló homokos strand követlenül a faluval határos, és a napon sütkérező tengeri leguánok itt is garantáltak.

A strandszakasz mögött található a Galápagos-szigetek legnagyobb sósvízű tava, a Laguna Salinas, mely flamingók tucatjainak nyújt otthont.

Annak ellenére, hogy a csapat a zord európai télből érkezett Ecuadorba – és így örült a folyamatos jó időnek -, szerencsére volt mivel mással is eltölteni a napjainkat, mint tengerparti strandolással, és a tűző napon henyéléssel.

A Puerto Villamil-öböl délkeleti részén található Tintoreras-szigetecskék csatornái nagyon jó merülőhelyek. A tengeri hasadék egy hosszú lávafolyam maradványaként létrejött vulkáni szellőzőnyílás, amit az óceáni hullámok formáltak. Dagálykor a lávacső összegyűjti a vízet, majd apálykor teljesen elzáródik a tengertől, így az élővilág a lávacsatorna kristálytiszta vízében reked.

A sznorkel során fehérfoltú szirticápákat ezúttal sajnos nem láttunk, de azért a merülés néhány óriásteknős mellett megmutatott több szép víz alatti különlegességet is.

A Las Tintoreras érdekessége, hogy nemcsak a búvárkodásról szól, hanem – a szigetcsoport elképesztő állatvilága – csónakunkból is könnyen megfigyelhető. A vulkanikus sziklaszirteken fellelhető élőlények közül a legnagyobb kedvencem az endemikus galápagosi pingvin, mely a Cromwell-áramlatban hűtve magát sosem hagyja el a szigetcsoportot.

A nagyszerű állatokat a megkövesedett lávaterületek és sziklaszirtek között kialakított tanösvényeken is szemrevételezhettük.

A Galápagos-szigeteki kirándulásokhoz a helyi vezető kötelező.

Amikor csapattal járok az Isabelán, a Könnyek falához mindig elbiciklizek. Utóbbit az 1945 és 1959 között a szigeten létesített büntetőtáborban tartózkodó elítéltekkel építtették. A túra fénypontja igazából nem is maga a Muro de las Lágrimas, sokkal inkább a nem mindennapi élmények sokasága azokon a helyeken, ahol ilyenkor a csapat tagjaival megállunk.

Az egyik ilyen az a lávabarlang és annak kietlen környéke, mely a szigeten gyakran előforduló vulkanikus aktivitásnak köszönheti különleges formáját. A sziget domborzata az intenzív vulkánkitörések és lávafolyások miatt folytonosan formálódik.

Az Isabela kopár tengerparti sávját mangrove mocsarak és sűrű mangrove erdők jellemzik. A dzsungelszerű környezetet alkotó mangrovék gyönyörű látványt nyújtanak.

A forró fekete lávaköveken kis keresés után könnyen megtalálható a Galápagos-szigetek ikonikus állata, a tengeri leguán.

Tarisznyarákkal és Galápagos légykapóval is összefutunk a kerékpáros kirándulás során.

Nem is olyan egyszerű betartani azt a biztonsági távolságot a teknősökhöz, igaz?!

Irány az Isabela-sziget leghosszabb és legösszetettebb víz alatti lávaalagút-rendszere, ahol átlátszó türkiz színű vízben szemrevételezhető a sziget biodiverzitás szempontjából legnagyobb fajgazdagságú élővilága.

Sznorkelezés közben az ikonikus Cabo Rosa szigetecske vízi világának csodáival ismerkedve.

A Los Túneles több évezred alatt kialakult természetes vulkáni képződményei nyújtanak otthont egy kéklábú szula kolóniának.

Az elmúlt években szorgosan végijártam több tucatnyi vulkánt Latin-Amerikában, mégis hatalmasat dobbant a szívem, amikor kiderült, hogy az Isabela-sziget Chico nevezetű vulkánja idén látogatható.

2018-ban, újra kezdődő vulkáni aktivitás miatt, csak a Galápagos-szigetek egyik legaktívabb tűzhányójához, a Sierra Negra vulkánjához kirándulhattam el. Az 535 000 éves Sierra Negra többek között a közel tíz kilométer átmérőjű kürtője miatt híres, mely Földünk második legnagyobb aktív vulkáni krátere. A kaldera peremén állva képtelenség egyben lefotózni a szigetcsoport legaktívabb vulkánjának óriási kráterét.

A szerencse ezúttal mellénk állt, így mindannyian megismerhettük a Volcán Chico különleges Mars-szerű vidékét.

A kiömlött láva különleges alakzatokat hozott létre.

Egy kinyílt lávahasadék vicces fotóra ad lehetőséget.

A galápagosi magasföldről indulva közel másfél óra alatt ereszkedtünk le a Volcán Chico 860 méteren fekvő hasadékához, ahol igazi holdbéli tájon túrázva az utóvulkáni tevékenység gőzkitöréseinek a nyomait szemrevételeztük.

Csilla a Chico kilátójánál pózol.

A 16 km hosszú gyalogtúra minden perce hatalmas élmény volt, így a Sierra Negra / Volcán Chico kombó tökéletes lezárása lett a földkerekség utolsó édenkertjében töltött hetünknek.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.