Guayaquil a Galápagos-szigetekre tartó utazók első számú kiindulópontja. Ecuador legfontosabb gazdasági és kereskedelmi központján keresztül vezet az út az ország partvidékére, és legszebb strandjaihoz. Ennek ellenére a metropolisz mégse egy népszerű kirándulóhely, pedig a felújított Las Peñas negyed, a folyóparti sétány, és a temérdek iguána miatt pár napra akár még az is lehetne…

Aktuális vendégeimmel Baños után Guayaquilen keresztül Montañita hangulatos turistaparadicsomába utaztunk, ahol a csapat utolsó ecuadori napjait töltötte. Az igazat megvallva nem sok érdemleges dolog történt velünk a tengerparton – Puerto Lópezba se mentünk át bálnales miatt -, így ezúttal eltekintek a hely blogos elemzésétől.

Nem gondoltam volna, hogy pont egy három milliós városban fotózok majd ilyen szép madarakat…

Pár napot ugorva az időben, a csapat azóta már visszatért Európába, míg én maradtam a Csendes-óceán partján található metropoliszban. Hamarosan érkezik egy pár, akiket közel két héten keresztül utaztatok az országban. A legtöbb időt a Galápagos-szigetek Isabela és Santa Cruz szigetein töltöttük, de eljutottunk a Cajas Nemzeti Parkba is, ahol Ecuador legnagyobb paramo vidékén túráztunk egy nagyot. Ami a blogból eddig kimaradt az Guayaquil városa, ide érkeztek a srácok, itt kezdődtek közös kalandjaink.

A jövő már elkezdődött. Szépen alakul Guayaquil városképe, gombamódra szaporodnak a város modern épületei.

Közel három millió lakosával Guayaquil Ecuador legnagyobb városa, valamint az ország közigazgatási és kereskedelmi fővárosa. A jelentős kikötőváros kínálja a legmagasabb béreket, így az utóbbi évtizedekben Guayaquil maga is hatalmas változáson ment keresztül. Egyre kevesebb a favela típusú szegénynegyed, míg a főtérről induló Avenida 9 de Octubre közkedvelt bevásárlóutcájára vagy a Guayas folyó partján kialakított Malecón 2000 gyalogos sétányra Dél-Amerika bármely városa büszke lehetne.

A több km hosszú gyönyörű folyóparti sétányra méltán lehetnek büszkék a helyiek.

Jövőkép és átgondolt várostervezés hiányában azonban Guayaquil központi része továbbra is kaotikus és nehezen átlátható, így időnk nagy részét a helyi promenádon, és a gyakorlatilag teljesen felújított Las Peñas városrészben töltjük. A Cerro Santa Ana lejtőin elhelyezkedő emblematikus barrio – 444 lépcsőt megmászva – gyalogosan is felfedezhető.

Guayaquil belvárosa nem lesz az első számú kedvencem, de azért akad itt pár szép látnivaló.

Kivilágíva is megér egy gyors esti sétát a központi rész.

A 2000-es évek eleji regenerációs programnak, és korszerűsítésnek köszönhetően a volt kereskedelmi kikötő Guayaquil egyik legbiztonságosabb területe. A Las Peñas a kezdetekben főleg halászoknak, kézműveseknek és tengerészeknek adott otthont, majd a kakaó iránti magas kereslet következtében az 1920-as évektől a városnegyed épületeit gazdag földbirtokosok vásárolták meg. Ezek a kereskedők építették a Las Peñas arisztokratikus stílusú rezidenciáinak nagy részét.

Las Peñas macskaköves utcáin a városvezetés felújította a régóta rossz állapotban lévő épületeket, ahol azóta számos kortárs művészeti galéria nyílt.

A Las Peñas mára Guayaquil egyik legbiztonságosabb és legszebb negyede.

A domb tetején található az El Fortín múzeum, mely az egykori gyarmati erődítmény maradványai köré épült. Az erőd a hősidőkben a kikötő bejáratát védte a kalózok ellen, mára alig maradt belőle valami.

A 20. században teljesen leromlott városrészt az ecuadori állam az elmúlt 15-20 évben újította fel, így a sziklaszirten megbújó negyed a festői színekben pompázó házaival, és a domb tetején álló világítótornyával a turisták legnépszerűbb látnivalójává nőtte ki magát.

Guayaquil egyik jelképe az El Faro, mely 2002-ben az első – 19. században épült – világítótorony pótlására épült. A világítótorony belsejében lépcső vezet fel a toronyra, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik a Guayas folyóra, és az egész városra.

A Guayaquiltól északnyugatra, a Cerro Santa Ana lábánál, található Cerro del Carmen a város legszegényebb kerülete. Noha továbbra is számos emblematikus épületet (régi börtön, Santo Domingo templom stb.) tart fenn, látogatása idegeneknek nem ajánlott.

Egy másik figyelemre méltó látnivaló a belvárosban található közkedvelt Seminario (vagy Parque de las Iguanas) park, amit a helyiek és turisták örömére több száznyi iguána foglalt el.

Guayaquill központi részén található a Szent Péter-székesegyház. A régió központi temploma annak a fából készült székesegyháznak az utóda, mely Guayaquil alapításától az 1892-es tűzvészig a Santa Ana-dombon a város fő templomaként szolgált.

A park, ahol Simón Bolívar emlékműve teljesen eltörpül a sok iguána látványától.

Teknősöket is lehet fotózni a Seminario parkban.

A több száz – a parkban fetrengő és a fán sütkérező – iguána miatt a helyiek már csak Iguána parknak hívják a Semináriót.

Lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, de sokakkal ellentétben nekem a mozgalmas és zajos Guayaquil jobban tetszett, mint például Baños turisztikai fellegvára… Most azonban ismét Ecuador északi részébe utazom, hogy találkozzak egy régi ismerőssel…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.