Summa summarum, a gyarmati hangulatú Quito nagyon kellemes hely. A világörökség részévé nyilvánitott főváros részletes megismerése után eljutottunk mindkét(!) Egyenlítő-emlékműhöz. Felkerestünk néhány izgalmas múzeumot, egy kihunyt vulkán érdekes peremét, és még Petőfi Sándor bronzszobránál is tiszteletünket tettük.

Január elsején késő este megérkezett a csapatom másik fele: Csilla, Dóri, Virág, Barna és Peti. Teljes a gárda, így már megvan a (kibővült) jókedv is. Sajnos Virág bőröndjét nem továbbította a légitársaság Amszterdamból Quitóba, így landoláskor van némi izgalom az elveszett poggyász miatt. Szerencsére pár napig elidőzünk az ecuadori fővárosban és környékén, ezért a bőrönd továbbutazásunk előtt még simán befuthat.

A csoport érkezése előtt volt időm és lehetőségem betekinteni a quitói Nemzeti Múzeumba.

Apropó Quito. A Föld legmagasabb fővárosa 2850 méter tengerszint feletti magasságban a Guayllabamba folyó medencéjében fekszik. A 4000 méter magas rétegvulkánokkal körülvett északról dél irányba hosszan elnyúló Quito a 16. században egy inka város maradványaira épült.

A Templo del Sol múzeuma előtt népviseletbe öltözött kichwák várnak a látogatókra.

Csak az Egyenlítőn lehetséges egy tojást kiegyensúlyozni egy szög fején. (Templo del Sol)

Mivel szállásunk a Parque El Ejido közelében található, ezért másnap első útunk a város régi és modern részének határán fekvő park északi végébe vezet, ahol számos világhírű poéta szobra sorakozik. Nagy a csodálkozás, amikor a csapat tagjai felfedezik a híres írók és költők emlékművei között az ember nagyságú Petőfi-szobrot. Hogy is került a világ másik végére az emlékmű? Részben az Ecuadorban élő magyaroknak köszönhető a szoborállítás, akik a híres költő születésének 150. évfordulóján avatták fel azt a bronzszobrot, melyet Budapest városvezetése adományozott Ecuador fővárosának.

Dani az Ejido parkban lepacsizik a 19. század híres költőjével Petőfi Sándorral.

A varázslatos Quito többeket megihletett.

Az Óvárosba tartó sétánk következő megállója a technikailag 130 éve befejezetlen Voto Nacional neogótikus bazilika. Utóbbit monumentális mérete és sajátos építési stílusa miatt az Újvilág legnagyobb neogótikus stílusú templomának tartják. Szerkezetének és stílusának köszönhetően a főváros jelképének számító bazilikát bolygónk két világhírű katedrálisához hasonlítják, a New York-i Szent Patrick-, és a párizsi Notre-Dame-székesegyházhoz.

A Voto Nacional északnyugati főtornyába felmászva újabb zseniális városkép nyílik Quitóra.

Quito történelmi központjában található El Museo Casa de Sucre-ban fél órás tárlatvezetésen veszünk részt, melynek során Ecuador történelméről, és a kulturális intézmény egykori lakóiról és életükről mesél a helyi vezető. A belvárosi épületet a Venezuelában született Antonio José de Sucre marsall tiszteletére és emlékére szentelték, aki a dél-amerikai függetlenségi háborúk egyik legelismertebb vezetőjeként – Simón Bolívar főhadnagyaként – nagyon sokat tett a Spanyolországtól való függetlenségért folytatott háborúban.

A Casa de Sucre-ban Történeti Múzeum működik.

Sucre marsall egykori nappalija megidézi a régi idők hangulatát.

Barnát és Petit nem kell noszogatni egy kis mókára.

A késő délelőttöt az UNESCO Világörökség részét képező, kulturális  szempontból egyedinek számító belváros alapos felfedezésével töltjük. A gyarmati kort idéző Plaza Grande téren megnéztük az Óváros fő attrakcióit, többek között az Elnöki Palotát, a Városi Katedrálist, és a quitói barokk stílustörténeti korszak jelentős alkotását, az egy inka palota romjaira épített Szent Ferenc-kolostort. Utóbbi Quito legnagyobb és legrégebbi keresztény temploma. Az 1755-ös földrengésben megrongálódott kolostor jelenleg is látható épülete a későbbi újjáépítés eredménye.

A Plaza de la Independencia közepén álló emlékmű a több mint kétszáz évvel ezelőtti függetlenségi háborúnak állít emléket.

A Szent Ferenc-templom alapja régi inka romok maradványa.

A gazdag belső díszítésű San Francisco-kolostor főoltára a legszebbek közé tartozik a kontinensen.

A központi tér mögött egy vulkanikus eredetű dombtetőn található a főváros egyik jelképe, a Panecillo, szembetűnő csúcsa 3016 méter magas. Hivatalosan ez a domb választja el Quito északi és központi részét. Mivel a domb tetején található Mária szobrot szegénynegyed veszi körül, lépcsőzés helyett inkább taxival közelítjük meg.

Quito éjszaka is megmutatja festői szépségét.

A Panecillo az ecuadori főváros egyik jelképe.

Hasonlóan lenyűgöző panoráma és csodálatos látvány reményében a TelefériQo névre keresztelt felvonóhoz tartunk, ahol a Cruz Loma kilátónál – már 4000 méteres magasságban – nincs akkora szerencsénk, mint nekem pár nappal korábban, amikor tiszta időben jutottam fel, és fotózhattam a széles völgyben elterülő hatalmas fővárost. A lanovkából kiszállva sűrű köd fogadja a csapatot, a vulkánok fölött bekúszó felhők teljesen eltakarják a várost.

A Rucu Pichincha közel 4700 méter magas vulkánját legközelebb szívesen megmásznám.

Jó időben ilyen képet lehet lőni Quitóról a Cruz Loma egyik kilátójából.

Ha már Quitóban járunk, akkor kötelező programpont az ország egyik legnépszerűbb nevezetességének, és egyben névadójának, az Egyenlítőnek a felkeresése. Tudtad, hogy az Egyenlítő miatt több különböző emlékmű is létezik Quito környékén? Vajon miért is?! Az Egyenlítő vonalát nem sikerült pontosan kimérni, így a turisták által legtöbbet látogatott Mitad del Mundo emlékparkot rossz helyre építették, és a hosszú sárga csíkjánál készült fotók nem is a földrajzi Egyenlítőnél készültek…

A városból könnyen elérhető Egyenlítő-emlékmű kilátójából látható a sárga csíkkal jelzett – hamis – Egyenlítő.

Az északi és a déli félteke határát bemutató Mitad del Mundo több érdekes látnivalóval szolgál. A legfontosabbal azonban nem, hiszen a föld középvonalát jelző sárga vonal téves helymeghatározáson alapul.

A csapat tagjai nagyon kíváncsiak, ezért úgy döntünk, hogy megnézzük a valós képzeletbeli vonal helyét, mely a szomszédos hegyen halad keresztül. A Cerro Catequilla nevet viselő inka szent hegyre egy meredek földúton kisbusszal kapaszkodunk fel, Nem egyszerű a mutatvány, de a sofőrünk megoldja a feladatot. Az egykori szent hely templomának maradványainál is fotózkodunk, hogy elmondhassuk, mi tényleg álltunk a Földet kettészelő “igazi” Egyenlítőn.

Csilla egy lábon az igaz Egyenlítő emlékművén.

A Catequilla tetejéről jó fotókat lehet lőni.

A Földet kettészelő Egyenlítő pontos helyét az inkák határozták meg kb. ötszáz évvel ezelőtt. Itt készült első csapatfotónk.

Az Egyenlítő közelében található Rumicucho 15. században épített erődítménye, mely az inkák figyelmeztető- és jelzőrendszereként működhetett. A stratégiai jelentőségű erőd egy részét a spanyol konkvisztádorok rombolhatták le Quito bekebelezése után. Miután Rumicuchonál is kiámultuk és kifotóztuk magunkat, a Mitad del Mundo melletti pizzériában töltjük meg a bendőnket.

Kilátás Rumicucho erődromjaira Catequilláról.

Megnéztük az El Pucará de Rumicucho erődöt, hogy a sok természeti érdekesség mellett legyen egy kis inka történelem is a túra során.

A világ földrajzi központjától pár km-re található a rendkívül termékeny Pululahua-kráter, ahova még az aktuális csapat érkezése előtt kirándultam el. A geobotanikai rezervátumot gyakran vastag felhőréteg borítja, így nehezen fotózható. Kuriózum, hogy a kráter alján – a geotermikus energiának köszönhetően – még akár a cukornád is megterem.

A sok közös kajálásunk egyike.

Visszatérve Quitóba, felkészülünk a másnap reggeli továbbutazásra. A Chimborazo vulkán közvetlen közelébe – magaslati környezetbe – készülünk. Jó hangulatban várja a csapat a következő kalandokat, főleg azután, hogy végre Virág poggyásza is megérkezett a Mariscal Sucre nemzetközi repülőtérről…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.