Közel 60 nap Costa Rica-i kirándulás után Mexikóba teszem át a székhelyemet, ahol egy szinte teljesen kiüresedett Mexikóváros vár rám. Másnap leutazok a Csendes-óceánhoz, hogy kellemes napsütésben járjam be első megállóm csodaszép tengerpartjait. Folyamatosan töltődök, jó így kezdeni kb. öt hónapos mexikói utazásomat!

Két hónap Costa Rica-i kalandozás után úgy döntöttem, hogy nem töltöm ki a turistáknak járó legfeljebb 90 napos tartózkodási jogosultságot a karib államban. Ugyan a Nicoya-félszigeten pár kevésbé ismert nemzeti park kimaradt a programomból, mégis elhatároztam, hogy nem hosszabbítom meg az országban tartózkodó külföldi utazók számára kötelező (koronavírus) biztosítást, inkább országot váltok. Lehetett volna délről északra haladni, Nicaragua, Honduras és Guatemala is kínálta magát, én mégis Mexikót választottam.

Mesés panoráma Puerto Escondido látképével.

A pálmafák látványa mindenhol megnyugtat.

Mexikóvárosban landolva a fővárost gyorsan elhagytam és a Csendes-óceán partjához repültem. Szerinted jól döntöttem?!

Azt a Mexikót szeretném jobban megismerni, ahova 2017 óta eddig még nem tértem vissza. Öt évvel ezelőtt kb. három hét alatt bejártam a Yucatán-félszigetet és ugyan turistás volt az élmény, de már akkor vágyva vágytam arra, hogy valamikor folytathassam a hatalmas ország látnivalóinak bejárását. Mexikó amúgy is adta magát, hiszen az országban a koronavírus-világjárvány egyetlen szakaszában sem voltak utazási korlátozások. Nincs korlátozva a repülőtéri forgalom és nincsenek állampolgárság vagy az utazás kiindulópontja szerinti beutazásra vonatkozó ideiglenes korlátozások sem. Szintén nincs karantén, nem kérnek védettségi igazolványtés koronavírus tesztet. Nem zavart volna a COVID-PCR mintavétel sem, mivel jó meggyőzödni arról, hogy nincsen semmi bajom. Azzal, hogy továbbra sincsenek utazási korlátozások, még szimpatikusabbá vált az amúgy is egzotikus Mexikó. Annyi a változás a koronavírus megjelenése óta, hogy 2020 júniusától a mexikói kormány egy négy színből (piros, narancssárga, sárga, zöld) álló szemafor alapján sorolja be a tagállamait, aszerint, hogy mekkora a járványveszély. Az úgynevezett Covid-szemafort hetente aktualizálják, minden pénteken helyi idő szerint a kora esti órákban teszik közzé. A szemafor határozza meg, hogy az adott tagállamban milyen korlátozásokkal milyen gazdasági tevékenységek folytathatóak.

Vizi madarakkal találkozom a város fő strandjának közelében.

Hihetetlen, hogy a járványhelyzet ideje alatt mennyire üresek és néptelenek a strandok!

San Joséból két lehetséges opció közül választhattam: vagy Cancunba, vagy Mexikóvárosba repülök. Mexikó jól ismert üdülőhelyét és a Yucatánt pár éve alaposan bejártam, így Mexikóváros mellett döntöttem. Tettem ezt úgy, hogy a fővárost a kormány hetek óta a legmagasabb járványügyi veszélyhelyzetet jelentő piros kategóriába sorolta, így ott csak a leglényegesebb tevékenységek végezhetők. Elsőként az országban a Mexikói-fennsík déli részén elterülő Mexikóvárossal szerettem volna közelebbről megismerkedni, de a járványügyi szabályok miatt mégis úgy döntöttem, hogy egy, a fővárosban töltött éjszaka után inkább továbbutazok. A késő esti landolás és az országba történő gyors belépés után nem a Benito Juarez repülőtér környékén foglaltam magamnak szállást, inkább a repteret érintő metróval a belvárosba utaztam, hogy a szinte teljesen üres Zócalo környékén ismerkedjek a város történelmiközpontjával. Furcsa volt megélni, hogy az elővárosokkal együtt számítva több mint 21 millió lakossal rendelkező főváros polgárai inkább bezárkóztak és elbújtak otthonaikban, így pár tucat utazóval együtt teljesen magaménak tudhattam az egész belvárost. A monumentális Nemzeti Palotát és a Városi katedrálist megnéztem kívülről, sejtettem azonban, hogy majd hónapokkal később lehetőségem lesz a Templo Mayor, a Guadalupei bazilika és a Chapultepec park bejárására. A jelentős nehézséget a vacsora beszerzése okozta, hiszen a piros szemafor színkód miatt zárva tartott minden étterem, így az első taco vagy quesadilla elfogyasztása helyett egy helyi pékségben találtam magamnak szendvicset. Nem egy jó kezdés az ország gasztronómiájának felfedezéséhez, de tudtam, hogy másnaptól erre is lesz lehetőségem…

Tökéletes választás, jó itt kezdeni a mexikói utazásomat!

A naplemente minden nap szerves része a programomnak.

A tengerpart mellett döntöttem, így másnap elrepültem Puerto Escondidóba, a Csendes-óceán partjához. Lecsapva az olcsó repülőjegyre, Oaxaca állam turisztikai központját választottam első rendes megállómnak, mely az 1930-as évektől kis helyi kikötőként működött. A mexikói családokat vonzó, szörfösöket és hátizsákos turistákat kiszolgáló város fő látnivalói és érdekességei a strandok. Nekem sem volt semmi más dolgom a Puerto Escondidóban eltöltött négy nap alatt, mint a trópusi környezetben és párás levegőben végigjárni a Smaragd-part híres strandjait, magamba szívni a napsugarakat, barnulni és jókat enni.

A kellemes napsütés a hétvégére kicsalogatja a helyieket is.

A központi strandokon már nagyobb az élet.

2014 óta nagyon sok időt töltöttem el Brazília gyönyörű tengerpartjain, így az évek alatt rengeteg felejthetetlen vízi élményt szereztem.Annyira kiélveztem az óceánt és a meleg vizet, hogy már nincs igényem a fürdésre és nincs hozzá kedvem se. Sokkal jobban esik a séta és a futás a tengerparti homokban. Puerto Escondidóban sikerült bejárni a város és szűkebb környékének legszebb strandjait, így nemcsak a Playa Principal, a Zicatela, a Manzanillo és a Carrizalillo – utóbbit kis csalódásként éltem meg – partjaira jutottam el, hanem elsétáltam a Coral és a Bacocho strandjaihoz is.

A Playa Carrizalillo-hoz hosszú lépcsősoron kell lesétálni.

Aranyszínű homok a Carrizalillo strandnál.

A Bacocho strand távol esik Puerto Escondido központjától, így ott szinte egyedül sétálok.

Utóbbi a város nemzetközi repülőterének tőszomszédságában található, és a reptér viszonylagos közelsége ellenére egy sziklákkal megtűzdelt látványos partszakasz. Apropó nemzetközi repülőtér. Rengeteg amerikai (és olasz) választotta második (vagy új) otthonának Puerto Escondidót. A kellemes időjárás, a 28 fokos éves átlaghőmérséklet, a finom ételek, illetve az Oaxaca államra jellemző barátságos vendégszeretet már az első napokban sokkal szimpatikusabbá tette Mexikót, mint Costa Ricát. December második felében – még karácsony előtt – alig akadt kiránduló a tengerparti kisvárosban, ahol továbbra is egy privát szobában szálltam meg. Amióta a pandémia alatt újra útra keltem, nem keresem a hostelek zajos tömegszállásait és ahol tudom, kerülöm a nagy tömegeket.

Vizi madarakból a repülőtér közelében található strandon sincsen hiány.

Megmászom a sziklákat, hogy még magasabbról szemrevételezzem a Playa Bacocho-t.

Hamarosan azonban vendégem érkezik, pár nap múlva csatlakozik hozzám Túró, a világjáró magyar lány, aki éppen velem egyidőben utazik Mexikóban, és Acapulco után elindul délre, hogy találkozzunk és pár hetet együtt utazzunk. Korábban már összefutottunk Dél-Amerikában, jól kijöttünk egymással, így nagyon várom az újabb találkozást, a közös utazást és élményeket…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.