Közel négy év után visszatértem Bocas del Toróra, a szigetcsoportra, ahova szinte minden Panamából Costa Ricába tartó hátizsákos utazó ellátogat. Megint szerencsém volt az időjárással, és hatalmas örömmel konstatáltam, hogy kedvenc nyílméregbékáim továbbra is a Red Frog Beach árnyékos erdeiben tobzódnak.

A panamai Bocas del Toro az ország top 10 turisztikai desztinációinak egyike, és egyben szerves része a klasszikus gringó nyomvonalnak. A Karib-térség egyik szigetcsoportjaként Bocas méltán népszerű mind a panamaiak, mind a hátizsákos utazók körében. Utóbbiak Costa Rica közelsége miatt általában országváltás előtt vagy után látogatják meg a szigetcsoportot, gyakran heteket, hónapokat eltöltve a mesés partszakaszok és érintetlen esőerdő jellemezte szigeteken. A határátlépést terveztük mi is, igaz nekünk összesen csak másfél napunk maradt, mielőtt átsétálunk a Sixaola határfolyón átvezető hídon, és megérkezünk Costa Ricába.

Órákat el tudok tölteni az apró békák felkutatásával és fotózásával.

A rendelkezésre álló rémisztően kevés időt minél hatékonyabban szerettük volna kihasználni, így már röviddel érkezésünk után belevetettük magunkat a szigetekbe. Apropó utazás. Boquetéből hiába van a hegygerincen át légvonalban nagyon közel Bocas del Toro, Los Naranjos településénel egyszer véget ér az út, így a Központi-Kordillera hegyvonulatán csak kerülve – visszatérve Davidba – tudunk átjutni. Boquetéből ugyan minden nap indul közvetlen gringó járat Almirantéba, mi mégis az átszállásos változatot választjuk és a helyi közlekedés kiszámíthatatlansága miatt már korán reggel úton vagyunk.

Bocas del Toro maga a földi paradicsom.

Almirante kikötővárosa finoman szólva nem tartozik Panama leglátogatottabb részei közé, ez az a nyomasztó település, ahol mindenki csónakra száll, hogy Bocas del Toro karibi paradicsomában elfelejtse a rohanó hétköznapokat és bulizzon egy nagyot. A helyi rastafárik az ideérkező turistákból próbálnak megélni, így nem ér meglepetésnek, hogy a buszról leszállva, azonnal fura alakok vesznek minket körbe. Könnyen lerázom őket, nem úgy a minket rozoga biciklijével kisérgető koszos és ápolatlan rastafárit, aki folyamatosan csak azt hajtogatja, hogy melyik csónakba szálljunk. Miután elárulom neki, hogy jártam már itt ezelőtt és akkor is valószínűleg ő kísérgetett engem, lenyugszik egy kicsit, és a kikötőbe érve továbbáll, hogy új potenciális áldozatokat keressen. Turistákból pedig akad bőven. Előttünk a sorban kissé értetlenül egy nagyobb amerikai csoport álldogál. Elég bizonytalanok a szigeteken való tartózkodás miatt, de aztán kitalálják, hogy mit szeretnének. Egy részük már nem fér be a csónakba, így velük együtt megvárjuk a következő fuvart, hogy fél órával a járatindulás után megérkezzünk Bocas del Toro legnagyobb szigetére, Colónba.

Első megállónk: Colón!

A gyönyörű tengerparti öblök és strandok mellett lehetőség nyílik madármegfigyelésre is.

A szigeteken a magas páratartalom mellett az átlaghőmérséklet 30 fok körüli, míg a víz mindig tökéletes. Az előzetes információk azt sugallták, hogy nagy eséllyel trópusi esőben éljük majd meg az itt töltött napokat. Szerencsére azonban a klímaváltozás miatti szélsőséges időjárás és masszív eső hetekkel érkezésünk előtt lecsillapodott, így gyönyörű napsütésben éltük meg utolsó panamai napjainkat.

Megéri átcsónakázni Bastimentos szigetére.

Bocasban az időjárással eddig amúgy is mindig szerencsém volt. 2017-ben jártam először a szigeteken, akkor utazásom fénypontja a Red Frog Beach strandja, és a Bastimentos-sziget erdői voltak. Ez volt az a kiruccanás, amikor a két némettel – Michaelával és Timmel – érkeztem az álomszép szigetcsoportra. Amikor kiderült, hogy Bastimentos északi részén nyílméregbékaféléket figyelhetünk meg, nem volt kérdés, hogy ide nekünk is át kell csónakázni. Bastimentos szigetén kezdődött a mai napig tartó rajongásom a pár centis, színes kis békák iránt. A szigetre érkezéskor külön belépődíjat szednek és minden látogatót regisztrálnak. Ez sem zavart azért az élményért, amit az itt töltött idő alatt kaptam. Már maga a strand is paradicsomi, de a Timmel tett közös túrára, mint a legjobb szigetes kirándulások egyikére emlékszek vissza.

Vidám gyerekélet Bastimentos szigetén.

A mangroveerdőkben lajhárokat keresünk.

Old Bank cölöpökre épített házaihoz a Wizard Beachről jutunk el.

A Spartan életmódot követő német utazó azonnal rábólintott a javaslatomra, hogy nézzük meg a nyílméregbékákat, majd az erdőn és sziklaszirteken keresztül jussunk át valahogy a Wizard Beach-re. A több napos és brutális állóképességi versenyekhez szokott Timet nem zavarta, hogy pár órára ki kellett lépnie a komfortzónájából. Gyakran teljesen áthatolhatatlannak tűnő terepeken küzdöttük át magunkat. A highlight – legalább is nekem – azonban kétségkívül a kis méretű békák kikutatása, megfigyelése és fotózása volt. Apropó fotózás. A kívülállónak biztos nagyon vicces látványt nyújthattam, amikor a felázott talajfelszínre feküdve az élénk színű nyílméregbékákkal szemeztem, és megpróbáltam profilból fotózni apró kedvenceimet.

A Red Frog Beach óta hatalmas kedvenceim a ciripelő hangot adó picike békák.

Szép, érintetlen partszakasz – Red Frog Beach.

Béla barátommal szintén megnéztük a színes nyílméregbékákat, viszont ezúttal inkább kihagytuk a fizikai jellegű kihívást és maradtunk a Red Frog Beach csodás partszakaszán. Jártunk viszont a Bocas melletti Isla Carenero szigetén – ahol én korábban még nem -, mely kevés látogatójával egy szimpatikus alternatíva kikapcsolódásra és feltöltődésre.

Carenero szigetén most járok először.

Pálmafák díszítik a homokos strandot.

Egy szó mint száz, most is nagyon szép napokat töltöttünk itt, akárcsak évekkel korábban. Nemsokára azonban indulunk tovább és országot váltunk. Jön Costa Rica, ahol szintén sok nagy kaland vár ránk!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.