Lima nem csak zenészbarátaim miatt áll közel a szívemhez. A perui fővárosban kezdtem meg hat éve tartó utazásomat a kontinensen. Rengetegszer megfordultam azóta a garúa miatt az év jelentős részében napfényszegény óriásvárosban, melynek legfontosabb nevezetességeit látogatásaimra elosztva jártam be.

Az elmúlt években Brazília után Peruban töltöttem a legtöbb időt Latin-Amerikában. A Csendes-óceán partján fekvő főváros a hatalmas ország közepén található, mégsem Lima a leghíresebb perui város. Ezzel a címmel Cusco büszkélkedhet, mely kétségkívül Peru legszebb koloniális stílusú városa és az ország kultúrális központja. Pedig egy ideig Lima volt Latin-Amerika legfontosabb és leggyönyörűbb gyarmati városa.

A limai városháza sárgára meszelt épülete az óváros főterén.

Cédrusfából gazdagon faragott zárt balkonok teszik különlegessé a Plaza de Armas épületeit.

Az Érseki Palota egyik híressége a főtérre néző mór stílusú koloniális faerkély.

Az utóbbi időszakban számtalanszor megfordultam az amerikai kontinens öt legnépesebb városa között számon tartott Limában, ahova éveken keresztül nem kifejezetten a turizmus miatt érkeztem. A nagy metropolisz nem kiemelt turisztikai célpont, sokkal inkább egy az ország északi és déli fele közötti fontos összekötő kapocs. Gyakran szálltam át Lima – drogcsempészek által is közkedvelt – repülőterén, a belváros különböző buszállomásain vagy a Plaza Norte távolsági buszpályaudvarán.

Az Igazságügyi Palota Lima egyik nagyszabású épülete.

A Perui Irodalom Házának célja a perui irodalomtörténeti ismeretek terjesztése, a különféle irodalmi tapasztalatok gyűjtése, cseréje és a nemzeti társművészeti produkciók támogatása.

Limára szinte egész évben szürke „borongás“ telepszik.

A fővárosban működik a Reino Ermitaño nevű zenekar, melynek tagjaival éveken keresztül dolgoztam együtt ausztriai lemezkiadóm működtetetése idején. Az egyik Európa-turnéjuk néhány állomását éppen Limából szerveztük le. A tehetséges zenészekkel a mai napig rendszeresen beszélek és kiváló barátságot ápolok, így többször szálltam meg Marcos barátom surcoi házában és vettem részt mindent letaglózó limai koncertjeiken.

A zenekar tagjaival iszom első pisco sour koktélom.

Marcos házában Mona Lisával reggelizek.

Templomokból megszámlálhatatlanul sokat látni a városban.

A szeizmikus övezetben fekvő perui óriásvárosban legalább egy tucatszor megfordultam az elmúlt hat évben. Lima volt az a hely, ahol 2014 nyarán elkezdtem latin-amerikai kalandutamat. Ez volt az az időszak, amikor Bécsben felmondtam kézilabdás munkámat és a nyakamba vettem a világot. Vettem egy oda-vissza útra szóló repülőjegyet Limába, melynek visszaútra szóló felét három héttel később nem vettem igénybe. Maradtam a kontinensen, hogy intenzíven utazzak, megtanuljak portugálul és pályázzak egy olimpiai állásra Rio de Janeiróban.

A főtér mögött megbújó ferences rendi kolostor katakombái kihagyhatatlan látnivalók.

A népszerű ceviche hagyományos módon tálalva.

Tátva maradt a szám a perui kulináris finomságokat kóstolva.

Első limai tartózkodásom során Peru különleges gasztronómiájával ismerkedtem és bejártam a város San Isidro negyedének szívében található Huaca Pucllana romjait. A vályogtéglákból emelt 25 méter magas lépcsős piramisa és templomai miatt elhíresült agyagváros fontos ceremoniális és adminisztratív központként szolgált a Lima-civilizáció fejlődéséhez, mely Peru középső partvidékén i. sz. 200 és 700 között jött létre.

A Huaca Pucllana romjainál agyagpiramissal ismerkedtem.

Bizarr látvány Lima elit szívében.

2014-ben jártam először – az elsősorban kerámia- és fémtárgygyűjteményéről híres – Larco Herrera Múzeumban, mely egy hajdani földbirtokos család magángyűjteményéből lett a város egyik vezető kulturális intézménye. A 18. századi koloniális stílusú ház termei a spanyol hódítás előtti Perut mutatják be. Az ősi prekolumbán kultúrák emlékeit őrző Museo Larco erotikus cserépedény-gyűjteménye egyedülálló.

1926-ban jött létre a város egyik leghíresebb múzeuma.

A Larco figyelemre méltó gyűjteménye érdekes látnivaló az ősi kultúrákkal ismerkedőknek.

A jómódú Miraflores-negyedben mindig jól esik egy séta, ez az ország messze leggazdagabb része. A szellős, sok parkkal, tündöklő pálmafák sorával és hatalmas bevásárlóközpontokkal ellátott tengerparti városrész már a mai kor tükröződése.

Miraflores modern városrésze lehetne akár bármely európai nagyvárosban is.

Lima egyik híres szobra az El Beso (magyarul: “A csók”) a Szerelem-parkban.

Street Workout, azaz szabadtéri edzés Miraflores parkjaiban.

Miraflores kivilágított templomai este pazar látványt nyújtanak.

Peru hangulatos, gyarmati nagyvárosainak fontos része a Plaza de Armas, azaz a főtér. A spanyol konkvisztádorok érkezése után az óvárosok nagy terei köré kezdtek kialakulni a városok. Lima központi tere a történelmi belvárosban található négyzet alakú Plaza Mayor. Körülötte található a városháza sárgára meszelt épülete, a földrengésekben megtépázott – utoljára 1746-ban újjáépített – limai székesegyház, az Érseki Palota és az 1936-ban elkészült Elnöki Palota.

Az Elnöki Palota előtt minden délben kisebb tömeg gyűlik össze, hogy megtekintse az ünnepélyes őrségváltást.

Ezzel a csapatképpel búcsúzunk Limától.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.