Magyar vendégeimmel rövid cuscoi városnézés és akklimatizáció után egyszerre útra keltünk, nem pazaroltuk az időt. Bérelt sofőrrel jártuk be Quenko, Tambomachay és Puka Pukara impozáns romjait és ásatási területeit, majd az inkák lenyűgöző remekművénél, Pisac erődjénél megcsodáltuk az ősi civilizáció elképesztően fejlett mérnöki ismeretei alapján létrehozott öntözéses – teraszos földművelés maradványait. Hosszú, élményekben gazdag napon vagyunk túl, vagy ahogy a srácok a nap végén összegezték, “Pisac jó” napunk volt, legyen ilyen a többi is!

Barna unokatestvérem és gimnáziumi évfolyamtársa, Jakab némi késéssel ugyan, de probléma nélkül landolt Cuscoban. Ahogy illik, a repülőtéren fogadtam őket, első utunk a szállásra vezetett, majd a srácok belecsaptak a közepébe, rögtön tengerimalaccal nyitottak ebédre. Délután a belvárost mutattam meg a perui elsőbálozóknak, többek között Qorikancha templomát és a hozzá tartozó múzeumot néztük meg, melynek különlegessége, hogy bemutatja a korra jellemző mesterséges koponyatorzítás meglehetősen primitív technikáját, és a koponyalékelést, mint a legősibb ismert sebészeti beavatkozást.

Pisac legalább annyira varászlatos, mint a Machu Picchu

Fontos volt, hogy vendégeim jól alkalmazkodjanak a magaslati klímához (Cusco 3.400 méter magasságban fekszik), hiszen Lima érintésével csak aznap érkeztek hosszú, tengerentúli utazást követően, és először jártak 3.000 méter felett. Könnyen jelentkezhettek volna az oxigénhiány tünetei, fejfájás, bágyadtság, fáradékonyság, de szerencsére nem így történt, segített a kokacserje leveléből készült tea és a kényelmes városi séta.

Az inkák szaktudása megkérdőjelezhetetlen

Este együtt vacsoráztunk a hamburgi Claudiával, akivel az interneten akadtam össze hónapokkal korábban, miközben társakat keresett egy szent-völgyi kiránduláshoz. Az elkövetkező napokra csatlakozott is hozzánk, együtt fedeztük fel a Szent-völgy impozáns romvárosait, a Machu Picchut és közösen másztuk meg a Montaña Machu Picchut.

Reggelre autót és sofőrt is szerveztem, Miguellel indultunk neki a Pisacig tartó kirándulásnak. Első megállónk a várostól pár kilométerre található Quenko volt, mely Pachamama, a Föld istennőjének egykori szentélye, olyan szakrális jelentőségű helyszín, ahol az inkák véráldozatokat mutattak be és mumifikáltak.

Quenko szent amfiteátruma

A szentély eredeti neve nem ismert, a spanyol konkvisztádorok a K´enko kecsua szó alapján “labirintus”-nak nevezték el, talán a labirintus-szerű föld alatti katakomba vagy a faragott kövek cikcakk formájú kis csatornái miatt. A spanyolok Quenkót szent amfiteátrumnak minősítették, feltehetőleg azért, mert félkör alakú a romváros kialakítása. A kutatások jelenlegi állása szerint istentiszteleti hely, azon belül is az inkák egyik legfontosabb szentélye lehetett, melynek tényleges természetét a mai napig nem sikerült megfejteni. Annyi azonban biztos, hogy kiemelkedő volt az inkák kő és szikla iránti tisztelete, valamint azok megmunkálásának gondossága és precizitása.

A híres kőtömb, az intihuatana

A szabad terület előtt ugyanis egy nagy, tökéletesre csiszolt kőtömb található, mely szilárd téglalap alakú talapzaton fekszik. Az egyik legfontosabb itt talált emlék éppen ez a kőszikla, az intihuatana lehetett, „az a hely ahová kipányvázták a Napot.” Az inkák napfordulókor és napéjegyenlőség idején kultikus szertartásokat tartottak körülötte. Asztrológiai megfigyelésekre, talán időmérésre és akár naptárként is szolgálhatott a kőtömb. A főpapok oly tudás birtokába kerülhettek a segítségével, mely mind szakrális tekintélyhez, mind világi hatalomhoz juttatta őket. Az itt felajánlott áldozati lámák beleiből jósolták meg például az időjárást és a következő aratás idejét.

Puka Pukara, a Vörös-erőd

Néhány kilométerre innen található az ősi katonai ellenőrző pont, a Puka Pukara, amely katonai bázisként működött egykor, raktárakat, lakásokat, forrásokat, belső tereket, lépcsőházakat és vízvezetékeket is rejt. A Vörös-erőd néven is ismert misztikus objektum magas falai, őrtornyai Cusco és az Inka Birodalom védelmét szolgálták, de a közeli tambomachay-i szent forrásokhoz való hozzáférési pontként is funkcionálhatott. Feltételezések szerint a mindenkori inka uralkodó és az arisztokrácia tagjai rendszeresen időztek Tambomachay gyógyfürdőiben, miközben a hadsereg és a szolgák Puka Pukara-nál állomásoztak.

Izgalmas inka építészeti stílus

A spanyol pusztítás miatt vajmi keveset tudunk a Vörös-erőd és más hasonló inka létesítmények történetéről, létezik azonban egy elmélet, amely szerint Puka Pukara Pachacútec inka vezér uralkodása alatt épült. Mivel ő volt a birodalom kilencedik uralkodója, elmondható, hogy Puka Pukara az egyik legkésőbbi inka épület, melynek falainak megépítésére használt kövek meglepően szabálytalan alakúak, hiányzik belőlük az inkákra annyira jellemző pontosság, finom megmunkálás. Elképzelhető, hogy az erődöt valamilyen okból nagyon rövid idő alatt kellett megépíteni.

Tambomachay, az inka politikai élet gyógyfürdője

A főút másik oldalán, pár száz méterre található az egykori inka fürdő és vízközpont, Tambomachay, melynek jelentése kecsua nyelven vendégház. A létesítmény egy sor akvaduktból, vízvezetékrendszerből és vízesésből áll, melyek a teraszos kőzeteken haladnak keresztül. Az inka “high life” gyógyfürdője katonai, védelmi funkciókat is betölthetett.

Meseszép kilátás a szent forrásoktól

Sofőrünk, Miguel Pisacban, a hatszáz méterrel a falu felett található hajdani inka szentély maradványainál tett ki minket. Mielőtt elbúcsúztunk tőle, megbeszéltük, hogy két nap múlva Ollantaytambo inka romjainál találkozunk.

Pisac, az Urubamba-folyó partjánál

Heti három alkalommal tartanak piacnapot az Urubamba-folyó partján fekvő Pisac forgalmas főterén, ahol helyi őstermelők és kézművesek kínálják portékáikat az ideérkező népes turistaseregnek. Kis csapatunkat ezúttal jobban érdekelte az inka és wari kori építészeti emlékeket egyaránt őrző fellegvár, melynek tetejéről különleges szépségű a völgyre nyíló panoráma.

Zseniális teraszos gazdálkodás

Méreteit tekintve Pisac erődje ötször nagyobb, mint a világhírű inka város, Machu Picchu. Ahogy északon Ollantaytambo, úgy délen feltehetően Pisac ellenőrizhette a Szent-völgy bejáratát az esőerdőbe vezető tranzitútvonalon.

Lépcsős teraszok az erőd domboldalán

A ma már csak történelmi és régészeti szempontból jelentős helyszín három komoly funkcióval is bírt az inkák idején: katonai és szakrális szerepet is betöltött, és számtalan terasza miatt – melyeket napjainkban is rendszeresen megművelnek- mezőgazdasági funkciója sem volt elhanyagolható.

A mai napig csodálatosan megőrzött terasz-rendszer

Utóbbi, a meredek lejtőkön található számtalan teraszrendszer, és azok kifinomult öntözőrendszerei az egyik legcsodálatosabb dolog Pisac romvárosában. A teraszok fantasztikus titkot rejtenek: kilencven fokból megtekintve azok kondor alakúak, kinyújtott szárnyakkal. A gigantikus madár a nap hírnöke volt az inkáknál, és az alvilágba vezette a halottakat.

Az erőd turisták által kevésbé látogatott része

Pisac remek betekintést nyújt az inkák életébe, történelmébe, kreatív technikai és építészeti szaktudásába, mérnöki, csillagászati ismereteibe és szokásaiba. Például több helyen megfigyelhető, hogy rendszeres helyközönként kúpok nyúlnak ki a teraszfalakból, amelyek azon túl, hogy stabilizálják a falat, lehetővé teszik a lépcsőjáratok felemelkedését.

A három aktuális útitársam Pisac völgyét csodálja

Az izgalmas és festői szépségű Pisac alapos megtekintésére nem elég fél nap, legközelebb biztos, hogy egy teljes napot itt töltök és egytől-egyig bejárom a turisták számára megnyitott és látogatható részeket. Kis csapatomat részben az eső parancsolta le, részben pedig meg is éheztünk, de azért a frissen Peruba érkező útitársaimat fizikailag kissé kimerítő, meredek, négy kilométer hosszú lefelé vezető utat mindannyian bevállaltuk, hogy lent, a turistás főteret elkerülve, a piac egyik sarkában ebédeljünk meg. Késő délutánra járt, így időben buszra pattantunk, hogy Urubambán keresztül Ollantaytambóba utazzunk, előttünk áll még egy késő esti vonatozás Aguas Calientesbe…

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.