Az Uros indiánok mesterséges szigetének megtekintése után varázslatos napokat töltöttünk csapatommal a Titicaca-tó közepén, Taquile szigetén. Csodálatos kecsua barátaim, Mario és Julia vendégszeretét élvezve bejártuk a szigetet, ahol megismertük a taquilei emberek életét, népviseletük szimbolikáját és textilművészetét. Ugyan korábban számos írás született a szigetekről, de ez az egyszerű életmód és művészet annyira érdekes, hogy megérdemel egy újabb blogbejegyzést.
A Titicaca-tavon található Uros-szigeteket a víz felszínén alakították ki az inkák elől menekülő ajmara indiánok. Sajátos lakhelyük megvalósításához nádkötegeket rétegeztek a nádtorzsák tetejére.
A víz alatt lévő rétegek az évek során lassan elbomlanak, így a folyamatos eróziónak köszönhetően minden sziget rendszeres karbantartást igényel.
Az őslakos indiánok már csak a naponta idelátogató turisták kedvéért ingáznak a több tucatnyi lebegő nádszigetre.
A totora-nádban gazdag Titicaca-tavon a nádcsónak vált uralkodóvá. A sárkányfejekkel díszített mai építésű nádcsónakkal (caballito de totora) egy rövid tíz perces sétahajózás némi borravaló fejében teljesíthető.
Csapatom egy nagyszoknyás ajmara asszonysággal fotózkodik.
Egyszerű és környezettudatos vályogházak, illetve cserjékkel és fákkal borított környezet jellemzi a taquileñok (így hívják a szigetlakókat) békés és egyedi világát őrző szigetét.
A mindössze 8,5 négyzetkilométer alapterületű Taquile legmagasabb pontja 4.050 méteres magasságba emelkedik. A sziget csúcsán található kilátóba nyitott templomot építettek a nyílt tekintetű és jóakaratú őslakosok.
Taquile inka romjai nem annyira látványosak.
A Punotól három órára lévő idilli sziget belsejének dimbes-dombos tája hatalmas kedvencem.
Kecsua barátom Mario szerény háza előtt az errefelé awasnak hívott bab terem, melyet a helyiek nap mint nap ebédre fogyasztanak.
A taquileñok életében fontos szerepet játszik a textilművészet, így a népviseletbe öltözött kecsuák a Mirador-csapat legnagyobb örömére rögtönzött bemutatót tartanak.
Marioval és Juliaval még 2014-ben ismerkedtem meg. Vendégeimmel azóta kizárólag csak hozzájuk járok vissza a szigetre.
Próbáljuk lekövetni és elsajátítani a helyes technikát.
Az igényes kézműves termékek közül van miből válogatni.
Az északi strand kihagyhatatlan látnivaló Taquile szigetén.
Andi merészkedik a legtovább a vízben, valamiért mégis úgy érzem, hogy ezúttal sem lesz fürdés a Titicaca-tóban.
Két és fél hét után búcsúzik csapatom Perutól.
Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.
