Meglátogattam Chavín de Huantar-t, az Andokban élő preinka kultúra egykori vallási és közigazgatási központját. Ez a fejlett, a később létrejött helyi kultúrákra nagy hatást gyakorló, civilizáció a vallás segítségével alakította ki hierarchikus felépítésű hatalmát. A fémművesség első virágkora is a Chavín-kultúra idejére tehető. Ebben az időszakban az őslakosok kalapált aranylemezekből, domborítással készítették különböző tárgyaikat. A legérdekesebbnek és legkülönösebbnek a Chavín-papok hatalmas zegzugos templomkomplexum alatti alagútrendszerét találtam, melynek járataiban pár hónappal ezelőtt a régészek rituálékra és ősi emberáldozatokra utaló leleteket találtak. Sztélék és a hajdani kultúra jelképévé vált kőreliefek színesítették aktuális kirándulásomat.
A háromnapos, a Fehér-hegység fantasztikus hegyvilágában megtett, Santa Cruz-trekking után nem vágytunk újabb magashegyi túrára, Michaellel új, teljesen más dolgokat szerettünk volna felfedezni, így könnyen megegyeztünk abban, hogy elkirándulunk a Chavín-kultúra egykori központjába, Chavín de Huantarba.
Chavín de Huántar szertartási centruma a birodalom központja is egyben
A Callejón de Conchucos völgyében megbújó, varázslatosan szép fekvésű kisvárost természetesen saját szervezésben látogattuk meg. Az idegenvezetős szervezett túra addig hangzott érdekesen, amíg kiderült, hogy a csoport Huarazból délelőtt elindulva először ebédelni (!) megy és csak két óra körül ér az izgalmas egykori szertartási centrumba. Függetlenek szerettünk volna maradni, így már kora reggel útnak indultunk a Huaraztól kb. két és fél órára található településre. Utazásunk első része a Panamericana országúton délre vezetett, majd a 110-es országútra rákanyarodva szerpentineken haladtunk tovább a Laguna Querococha mellett Chavín de Huantar irányába.
Laguna Querococha, a 110-es út gyöngyszeme Chavín de Huantar felé
A hangulatos kisvárosba érkezve rögtön feltűnt a rengeteg virág, amely a szépen rendezett belvárost díszíti. A központtól kőhajításnyira lévő i.e. kb. 3.500-200 közötti időszakban aktív Chavín-kultúra legszebb fennmaradt romvárosának bejáratát könnyen megtaláltuk.
A Callejón de Conchucos völgyében megbújó Chavín de Huantar tiszta és rendezett főtere
Az inka civilizációnál 2.000 évvel korábbi Chavín-kultúra egészen különleges épületkomplexumai két különböző építési korszakból származnak. A preinka kultúra egyik nagyszabású vallási és kultikus központjának kőtemplomát, az Ótemplomot (Templo Viejo) a későbbiekben kétszeresére bővítettek, és az évszázadok során többször is átalakították.
Az egyetlen külső falon fennmaradt kőfej
I.e. 500 körül vulkanikus eredetű kőtömbökből, befelé dőlő, ferde síkokkal határolt, földrengésbiztos új impozáns templomot, az Újtemplomot (Templo Nuevo) húztak fel.
A híres Obelisco Tello másolata a romváros bejáratától nem messze
A korszak jellegzetességei a motívumokkal ellátott kőfaragások
Az ikonográfiai szempontból is jelentős szobrászati díszítéssel ellátott templomkomplexum az ősi Chavín civilizáció vallási központjának lelke lett. A templom előtti, süllyesztve kialakított szertartási tér, a Plaza Cuadrada, kétszer annyi látogató befogadására volt képes, mint elődje, a szintén a Chavín-papoknak fenntartott Plaza Circular.
Különböző korszakból származó feljárók a monumentális kőtemplomokhoz
Az új, feltehetően szertartási központként használt épületegyüttes megépítésével a kezdeti viszonylagos egyenlőség lassan felbomlott, a papságot megkülönböztetett tiszteletben részesítették. A vallás vezetői megszilárdítva és megerősítve saját hatalmukat uralkodó réteggé váltak. Ez az az időszak volt, amikor a vezetői réteg nélküli, egyenlőségre törekvő társadalmakat hierarchikus rendszeren alapuló államok és birodalmak váltották fel.
Jó állapotban fennmaradt vulkanikus eredetű kőelemekből épült falak
A Plaza Circular a Chavín-papok privát szertartásainak helyszíneként funkcionált
Az épületek lábazati zónájában földalatti járatok és kamrák találhatóak. Chavín papjai a kamrákat különböző szertartásokra, spirituális rituálékra használták, ahova szigorúan csak a kiválasztottak juthattak be.
Pórtico de las Falcónidas, azaz a sólymok portálja
A rituális ceremóniák során a résztvevők hallucinogén szereket is használtak, miközben folyamatosan szólt a pututo nevű csigaház trombita, melyből egy 2001-es ásatás során összesen húsz darabot találtak. A templomkomplexum alatti kamrák, alagútrendszerek kivételes akusztikáját a mai napig kutatócsoportok vizsgálják.
A legfelsőbb istenséget ábrázoló Lanzón-sztélé replikája dísziti az udvart
Izgalmas alagútlabirintus
A különböző történelmi korokból származó szűk járatrendszerek nagy része még feltáratlan, a régészeti lelőhelynek alig egy kis részét, mindössze tizenöt százalékát tanulmányozták eddig a kutatók. A terepen dolgozó archeológusok az egyik folyosón három ember maradványaira bukkantak idén augusztusban, a kutatók elképzelései szerint egyiküket megölték és feláldozhatták. A földalatti járatokban apró mikrokamerával felszerelt kis robotok segítségével talált aktuális leletek a Chavín civilizáció első ismert embersírjai.
Az épületkomplexum alatti járatok egyikében található a gránitból készült négy és fél méter magas „Chavíni Lándzsa”
Holnap az időben nagyot ugorva (i. sz. 600-800) a Huaraz közeli Wilcahuain wari kultúra kori romjait látogatjuk meg, illetve eltúrázunk Ahuac 4.580 méteren található tengerszeméhez. Ez lesz Michael utolsó túrája a Kordillerákban, mielőtt Lima érintésével továbbutazik az ország déli részébe. Én egyelőre jól bírom a komolyabb fizikai állóképességet igénylő magaslati túrákat, így valószínűleg maradni fogok még az Andokban.
Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.
