Az Utcubamba-völgyben tovább folytattam az Inka Birodalom által a 16. században meghódított és bekebelezett, mára letűnt civilizáció, az amazóniai csacsapoják kultúrájának részletes felfedezését. Ezúttal egyedi díszítésű, a 15. században készült, titokzatos temetkezési kapszulákat, nehezen megközelíthető sziklaperemeken található mauzóleumokat ismertem meg, illetve aktuális perui kalandozásaim lezárásaként lebilincselő folyószurdokokat látogattam meg.

A Peru északnyugati részén található Chachapoyas gyorsan belopta magát a szívembe, az elmúlt napokban megcsodáltam a környék híres történelmi és természeti csodáit. Többek között a hatalmas vízeséseket és a 3.000 méteres magasságban, hegygerincen épült, rombusz és cikkcakk mintájú frízekkel díszített, kerek építményei miatt különleges Kuélap-erődöt. A sok, lenyűgöző látnivaló és gazdag élmény után nem volt kérdés, hogy pár napot még maradok, és a csacsapoja prekolumbiánus civilizáció grandiózus síremlékeit is felfedezem magamnak.

Mészkőbe vájt, agyaggal lezárt, kívülről festett arcokkal ellátott csacsapoja síremlék

Az Andok hegyei közt élt felhőharcosoknál is nagyon jelentős, kiemelt szerepet játszott a halottak kultusza, de míg például az antik Egyiptomban a túlvilági létben vetett hit miatt piramisokban állítottak impozáns síremlékeket az ősöknek; addig a csacsapoják a köderdők legmeredekebb, legmagasabb sziklafalain, már-már elérhetetlen helyeken, helyezték el szarkofágjaikat.

Kanyon ködfelhőben (Huanca Urco)

A két kultikus mauzóleum, Revash és Karajía közül elsőként az utóbbit, a Federico Kauffmann Doig német-perui archeológus vezette kutatási expedíció által 1985-ben felfedezett, számomra könnyebben megközelíthető síremléket, választottam.

Külön kérésre kinyitották a helyi múzeumot

Izgalmas leletek Cruz Pata csacsapoja múzeumában

Karajía antropomorf szarkofágjait Luya településén keresztül, egy helyi buszjárattal, ún. colectivóval, közelítettem meg. Járgányom szó szerint minden bokornál megállt, de ezúttal egyáltalán nem bántam, hiszen így nappali világosságnál figyelhettem meg Chachapoyas környékének szemet gyönyörködtető, sziklás folyószurdokát, az impozáns hegyeket és a különleges sziklaalakzatokat.

Karajía 2-2,5 méter magas temetkezési kapszulái

Luyából gyűjtőtaxival utaztam tovább Cruz Pata falujába, ahonnan gyalog, kényelmes tempóban, fél óra alatt elértem a csacsapoják ősi temetkezési helyét, Karajíát. A letűnt civilizáció utókorra maradt emlékei agyagból, ágakból, gallyakból és kövekből formázott, emberformájú szarkofágok, melyeket sziklafalak peremére állítottak.

A szarkofágokon található koponyák vélhetően trófeaként szolgáltak

A régészeti lelőhelyen hat Chachapoya-figura található. A mai napig rejtély, hogy a 2-2,5 méter magas szarkofágok, hogyan kerülhettek a meredek sziklafalak szegélyeire.

A helyi lakosok szerint Karajía temetkezési kapszulái az ősi bölcsek, a Chachapoya-közösség legmagasabb rangú tisztségviselői számára készültek. Nagyon érdekes, hogy mindegyik figura többé-kevésbé eltérő arcvonású és egyedi díszítésű.

Magasan a sziklafalba elhelyezett chullpák

Elvileg a tengerszint felett 2.800 méterre található Revash 14. században épített mauzóleuma is könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel. Azonban hiába szerettem volna a síremlék közeli San Bartolo településére eljutni, a napi egy, délutáni buszjárat miatt inkább lemondtam róla, és Yerbabuena települése felé vettem az irányt, ahonnan úttalan utakon indultam neki a Cerro Carbon kilátója felé.

Mészkőbe vájt, kőből és vályogból készült temetkezési chullpák

A köderdő mélyén található megfigyelőhelyről valóban láthatóak voltak azok a kőből és agyagból készült, pirosra és krémszínűre mázolt házak, melyek Revash síremlékeit rejtik. A kutatók szinte semmit sem tudnak a Chachapoyas kultúrájához tartozó közel egy méter magas kétszintes mauzóleumokról, kivéve, hogy az eltemetett halottaknak kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a helyi közösségek. A házak magassága és formája különböző, azok mindig a meredek sziklafalhoz és a természetes barlanghoz igazodnak.

Revash színes házikókra emlékeztető mauzóleumai

Utolsó chachapoyasi napomon volt még egy szabad délelőttöm, mielőtt továbbindultam volna az ország közepébe Limába, ahonnan napokkal később, országot váltva, Ecuadorba utaztam. A néhány szabad órát kihasználva a közeli Huancasba kirándultam, az amazóniai régió legmélyebb kanyonjaihoz, egyedülálló természeti kincseihez. A tizenegy km hosszú, egyes helyeken több mint kilencszáz méter mély Sonche-kanyon kilátójából a völgyre néző panoráma szavakkal le nem írható.

Már ezért a látványért megérte a délelőtti kirándulás

A Sonche és a Huanca Urco kanyonjainak körbejárása nagyon szép és hangulatos lezárása lett a Chachapoyas környékén eltöltött egy hetemnek. Hamarosan visszatérek Limába, hogy Marcos barátomtól átvegyem megjavított számítógépemet. Pár hét múlva kiderül az is, hogy Quito érintésével végre valahára sikerül-e eljutnom az évek óta tervezett Galápagos-szigetekre!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.