Huaraz környékén maradva kihasználtam a Cordillera Blanca kínálta számtalan rövidebb-hosszabb túrázási lehetőséget, és ellátogattam a Nevado Vallunaraju lábánál közel 4.600 méteren található tengerszemhez, a Laguna Ahuac-hoz. Ancash központjába visszatérve Wilcahuain wari-kori ásatási helyszínével ismerkedtem meg, ahol ismét lenyűgözött, hogy az őslakosok mindenféle modern technológia felhasználása nélkül, milyen nagy csodát alkottak…
A tegnap meglátogatott, a Fehér Kordillerák egyik völgyében elhelyezkedő, Chavín de Huantar nagyon megigézett, jó volt kikapcsolódni a sok magaslati élmény után egy festőien szép völgyben, és megismerkedni Dél-Amerika egyik legnagyobb hatású prekolumbián kultúrájával.
Varázslatos természeti környezet
A mai napra egy oxigénszegény magashegyi túrát és egy újabb, gazdag leletanyagot rejtő régészeti lelőhely felfedezését iktattunk be a programba a svájci Michaellel. A két programot csak úgy tudtuk összekombinálni, hogy a pezsgő kisváros Huaraz közvetlen környékén maradtunk. Szerencsére a Cordillera Blanca fenséges hegyláncai számtalan túrázási lehetőséget kínálnak, akár hónapig el lehet tölteni itt az időt újabb és újabb látványosságok felfedezésével.
Igényesen kialakított, de kicsit meredek lépcsők
Az utazással ezúttal is könnyű dolgunk volt, a Huaraztól hét km-re található Wilcahuainba tartó helyi kisbuszra felpattanva értük el a Laguna Ahuac tengerszeméhez vezető túraútvonal kiindulópontját. Az igazat megvallva, az Ahuac-lagúna nem tartozik a környék közkedvelt kirándulási célpontjai közé, hiszen a gyalogút közel hét km alatt folyamatosan emelkedik, 1.200 méter szintkülönbség megtétele után éri el a 4.560 méteren található tengerszemet.
Ùtjelző táblák segítik a tájékozódást
A nagyon szépen felújított, folyamatosan karbantartott túraösvényen útközben nem találkoztunk más túrázóval, így a Nevado Vallunaraju lábánál található Ahuac teljes egészében a miénk volt, körbejártuk az elszigetelt tengerszemet, és még a közelgő eső beállta előtt visszaindultunk Wilcahuain régészeti lelőhelye irányába.
Huaraz látképe a mély völgyben
Visszafelé perui lányok csapatával találkoztunk, akik az erősebben megnövekedett felhőzet és a rossz idő ellenére megrendíthetetlenül haladtak a tengerszem felé. Mindezt nem a kijejölt túraútvonalon tették, hanem a meredek sziklák között mászva. Bizarr látvány volt, főleg annak tudatában, hogy túracipő helyett elég egyszerű cipellőben vágtak neki az útnak.
Varázslatos panoráma
Wari temetkezési hely
A hozzávetőlegesen ötszáz évvel az Inka Birodalom kialakulása előtt Peru területén élő, kevéssé ismert wari kultúrával eddig csak a Szent-völgyben, Pikillacata romvárosa meglátogatása idején találkoztam. Már akkor szembetűnt az inka és a wari építészet közötti különbség. A warik ugyanis másképp munkálták meg a köveket, és más technikát alkalmaztak az építés során. Míg a warik falazási technikájának lényege, hogy a stabilabb, nagyobb méretű kváderkövek közötti réseket kisebbekkel töltötték ki, addig az inkák a közel azonos méretű, nagy kváderköveket pontosan illesztették egymáshoz.
Wilcahuain wari lelőhelye
A különböző kőmegmunkálási módszerek mellett, a wari mauzóleum másik érdekessége a kőépületek falának kamrákkal tagolt stabil alépítménye. Ezek a Chavín de Huantarban található romok járataihoz nagyon hasonló építészeti megoldások a kutatók feltételezései szerint, egy másik preinka andoki civilizáció, a Tiwanaku-kultúra befolyása alatt i. sz. 600 és 1000 között készülhettek. Jelentős belső átjárók és folyosók fedezhetőek fel a főtemplom alatt, utóbbiak biztosították az épületrendszer szellőztetését.
A háromszintes épület a Chavín-periódusra emlékeztet
Tökéletes állapotú, szépen megőrzött romok
A wari kultúra uralkodóinak és elitjének érintetlen, közös temetkezési helyét ugyan Limától háromszáz kilométerre, egy El Castillo de Huarmey nevű lelőhelyen határozták meg a régészek, további wari sírokat azonban már korábban is találtak, többek között Wilcahuain ásatásánál. A kiváló állapotban fennmaradt háromemeletes főtemplom a Chavín-templom másolata, amelynek sírkamráiban több mumifikált emberi maradványt fedeztek fel az archeológusok.
Masszív, földrengésbiztos fal
Vajon ebbe a járatba ki fér be?!
Az érdekes wari-kori lelőhelyet elhagyva, városszéli utakon, apró falvakon és mezőkön keresztül értünk vissza Huarazba, ahol Michaellel egy Chifa étteremben búcsúztunk el egymástól. Svájci ismerősöm holnap továbbutazik az ország déli részébe, míg én átteszem székhelyem Carazba, hogy onnan másnap könnyebben megközelíthessem aktuális magashegyi kalandjaim utolsó állomását, a Laguna Parónt.
Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.
