A Kordillerák hegylánca sokszínű látnivalóival az egész régió igazi gyöngyszeme, maga az álom. A néhány évvel ezelőtt itt eltöltött pár nap úgy elvarázsolt, hogy azóta is visszavágytam. Az elkövetkező hetekben egzotikus és kalandos kirándulások során járom be a “fehér hegylánc” legszebb tájait. Akklimatizációs túrám első napján a Laguna Churup és Laguna Churupita égszínkék, különleges tengerszemeit vettem célba.

Miután sikeresen befejeztem a Cusco környéki magaslati túrákat, Limába utaztam, hogy helyi zenész barátaimmal találkozzam, akikkel még a lemezkiadós időszakban éveken keresztül együtt dolgoztam. Jól esett a hegyektől távol kikapcsolódni, feltöltődni, főleg úgy, hogy barátaimat – és több más limai zenekart is – egy kétnapos zenei fesztiválon láthattam fellépni. Egészen különleges élmény volt.

A “fehér hegylánc” örök perui kedvencem

Az utolsó napra befutott Túró, a szintén Dél-Amerikáról blogoló lány, akit egészen eddig csak az internetről ismertem. Bár amióta blogot vezet itteni kalandozásairól, folyamatos levelezésben álltunk, Peruban találkoztunk először személyesen. Dél-Amerikával kapcsolatban is egyszerre szót értettünk egymással és nemcsak a közös anyanyelv miatt.

A Churup-tengerszem egy kevésbé ismert szemszögből

A koncertek után Túró még egy napot maradt limai ismerőseimnél, én viszont továbbindultam a perui Andokba, oda, ahol pontosan négy évvel ezelőtt, festői szépségű környezetben már túráztam egyet. Az igazat megvallva, az észak-perui Huaraz környékén a Laguna Wilcacocha és a Laguna 69 felejthetetlen megmászásával jutottam el először 3.000 illetve 4.000 méter fölé.

Igényesen megépített panorámaút

Az elmúlt négy évben aztán több ötezres és egy hatezres dél-amerikai élményem lett, ezúttal azonban a csúcshódítás helyett kifejezetten a változatos magashegyi túrázásra koncentráltam. Célom eléréséhez a legszebb és legizgalmasabb helyszínt választottam, a Nyugati-Kordillerák leghatalmasabb hegylánca, a kiterjedt jégmezőiről híres Cordillera Blanca minden hegyi kalandor álma.

Mesebeli táj, irány a Laguna Churupita!

A Blanca-hegység „fővárosaként” emlegetett, a Kordillerák két vonulata között található Huaraz és környéke Peru egyik leglátogatottabb és legvadregényesebb vidéke. Az Ancash tartományban, Limától északra, egy impozáns völgyben elhelyezkedő város azonban tragikus múlttal rendelkezik, itt történt minden idők legpusztítóbb földrengése az Újvilágban.

A régi temető és a Krisztus szobor az emlékpark részeként régi Yungayban

1970. március 31-én, a Richter-skála szerint 7,7-es erősségű földrengés következtében a hegylánc legmagasabb hegyének, a Huascarán nyergéből levált egy hatalmas jégtömb, mely óriási mennyiségű kő- és sárlavinát sodort magával. A masszív kőomlás és áradás percek alatt elérte, teljesen betemette és lakhatatlanná tette a hegycsúcstól tizenöt km-re fekvő várost és a szomszédos települést, Yungay-t. A földrengés közel 80.000 ember életét oltotta ki.

Különleges panorámapont 4.500 méteren

Ez alkalommal tehát csúcsmászások helyett sátrazással összekötött hegyi expedíciókat terveztem. Ehhez elengedhetetlen a tökéletes akklimatizáció, különben a magashegyi kaland inkább kínlódás, mint élmény. A tengerszinten található fővárosban eltöltött napok, illetve a több ezer méter szintkülönbségben történő ide-oda cikázás miatt a korábbi felkészültségemből nem sok maradhatott. Óvatos duhajként így egy napos felderítő túrákkal terveztem újra alkalmassá tenni szervezetemet az előttem álló komoly sorozatterhelésre és a magaslaton lineárisan csökkenő oxigéntartalom okozta várható nehézségekre.

Még érintetlen természeti környezet

Elsőnek a Huaraz közeli Laguna Churup-ot választottam. Bevett szokásom, hogy időben indulok, így már kora reggel megérkeztem ahhoz az elágazáshoz, ahonnan egy colectivo elvitt Pitecbe, a túra kiindulópontjához. A kisbuszban nem én voltam az egyedüli utas, két másik turista is aznapra tervezte a Churup-lagúna bejárását, így a csodálatos időben gyorsan csapatot formálva hármasban vágtunk neki a rendkívül tiszta, türkizkéken ragyogó gleccsertó felé vezető útnak.

Páratlanul csodás hely

A két szimpatikus franciával hasonló tempóban haladtunk a jól kiépített és jelekkel ellátott útvonalon. Több igényesen kialakított pihenő jelezte, hogy a Churup-lagúna a környék egyik legismertebb akklimatizációs túrája. Ismertsége ellenére azonban csak két izraeli párral találkoztunk az egész napos kirándulás során, így teljesen magunkénak tudhattuk ezt a különlegesen szép tájat.

Kötélbiztosítással a sziklafal tetejére

A Churup-tengerszemet a két lehetséges útvonal közül nem a kilátópont felől közelítettük meg, úgy döntöttünk, hogy a páratlan panorámaélményt megtartjuk inkább a visszaútra. Választott útvonalunk megfelelően kiépített kötélbiztosítással egy kilenc méteres sziklafalon vitt fel minket az elolvadt gleccserekből kialakult tóhoz. A tengerszint felett 4.450 méteren megbújó, csodálatos színekben pompázó lagúna mindegyikünket elvarázsolt. Ráadásul tisztán felragyogott elöttünk a Nevada Churup 5.400 méteres gleccsere.

Előtűnik a Nevada Churup-gleccser

A különleges élményt egy újabb parányi gleccsertó, a Churup-lagúna kistestvére, a Laguna Churupita fokozta tovább. Odafelé kristálytiszta levegőt szippantva minden megtett lépéssel egyre jobban elmerültünk egy teljesen más világban. Közel egy órás izgalmas, mászós, kapaszkodós, zöld mohás, fás úton jutottunk el az elszigeteltsége miatt talán még varázslatosabb hangulatot árasztó pici tengerszemhez

A Laguna Churupita tengerszeme

A két gleccsertó olyan élménnyel ajándékozott meg, amiért már megérte visszatérni Huarazba. A hideg is kiráz, ha belegondolok, hogy még mennyi fantasztikus túraélmény vár rám a környéken. A természeti kincsek sora végtelen, így kalandozásaimat a jég és gleccserek világában holnap egy újabb magaslati túrával folytatom.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.