A Nyugati-Kordillera hegyei között 3.800 méter magasan fekszik Marcahuasi elfeledett sivatagja, ahol helyi kutatók véleménye szerint a meghatározhatatlan történelem előtti időkben az első földi civilizáció virágozhatott. A Masma-kultúra nyomaira ugyan ezúttal nem akadtam, de egy perui ismerősömmel közösen így is szép napokat töltöttem el a Limához közeli kopár fennsík vulkánikus eredetű kőerdejének és kődarabjainak felfedezésével.

Mikor visszaértem Limába újból a kedvenc hostelemben szálltam meg. Az Orchid a történelmi városrészben egy sarokra található a Plaza San Martín-tól. Tökéletes kiindulópont a belváros felfedezésére és tágas szobáival, kényelmes ágyaival megfelelő helyszín a feltöltődésre. Fárasztó, de élményekben gazdag két héten voltam túl, így engedélyeztem magamnak egy kis pihenőt, hogy közben újratervezzem a következő hónapot.

Különleges szoboralakzat az Amfiteátrumban.

Nem volt kérdés, hogy az ország északi részén pontosan hol fogok majd heteket eltölteni. Mielőtt azonban magashegyi túrázás miatt újra Huarazba és a Kordillerákba utaztam, volt még egy kultikus látnivaló Lima közelében, ami eddig valamiért sajnos mindig kimaradt a programomból…

Irány Marcahuasi!

3.200 méter felett virágba borult a kaktuszfa.

Marcahuasi vulkánikus eredetű kőerdőjéről van szó, amit egy kedves ismerősömmel látogattam meg. Ñaka (eredeti nevén Julius) a perui okkult doom rockot játszó Reino Ermitaño zenekar dobosa. A limai bandával zenekiadós karrierem során sokat foglalkoztam Európában. Mondhatni én ismertettem meg őket a zenerajongókkal Perun kívül. A zenés munka befejezése után kapcsolatban maradtam a csapattal és ha a perui fővárosban járok, mindig összefutok a zenészekkel. Ñaka évtizedek óta idegenvezetőként dolgozik, nála jobban talán senki sem ismeri Limát és környékét. Elmondása szerint az évek során már több tucatszor járt Marcahuasiban.

Igazi holdbéli táj a Fortaleza tetejéről fotózva.

Ñaka-val úgy döntöttem, hogy éjszaka indulunk San Pedro de Castába, abba a településbe, mely a hivatalos kiindulópontja a rejtélyes kőrengeteghez induló túrának. Ehhez hajnali kettőkor Lima La Molina kerületébe übereztem, hogy ismerősöm szüleinél találkozzunk és nekivágjunk az izgalmasnak ígérkező kalandnak.

Gyűjtöm az energiát.

Laguna Cachu-Cachu.

A perui fővárostól kb. 90 km-re található a földönkívüliek egyik leszállóhelyének tartott fennsík és rejtélyes kőrengeteg, mely az 1980-as évek óta a Lima környéki hippik különleges találkozási és visszavonulási helye. Csakhogy hiába indultunk saját autóval San Pedro de Castába, már a megközelítés és az odajutás is nagy kihívás lett.

A sokszínű kukorica szárítása a házak hullámpaláin történik.

Hajnali megállónk San Pedro de Casta.

A tengerszinttől három óra alatt 4.000 métert emelkedtünk. Az éj leple alatt hepehupás, kivilágítatlan földúton, hatalmas szakadékok peremén és szűkre méretezett szerpentinek között kanyarogtunk az Andok hatalmas sziklatömbjei közt. Autónkat San Pedro de Casta parkolójában hátrahagyva gyalog tettük meg a kb. hét km hosszú utat a kopár tájból kimagasodó Fortaleza (magyarul erőd) kb. tízezer éves gránitképződményeihez, ahol éjszaka sátoroztunk.

Magasfennsíki kemping a Kőerdő déli végén 4.100 méteren.

…megérkezünk a négy négyzetkilométer területű Kőerdő közepén található Amfiteátrumba.

Az energiapontjairól híres Marcahuasi érdekessége a több száz égbetörő geológiai formáció és szoboralakzat, amik különleges emberarcot, állatot és vallási szimbólumot formáznak.

Egyedülálló formák, nem mindennapi kősziklák.

A “Monumento a la Humanidad” hatalmas gránitsziklája.

A Marcahuasiban töltött második napunkon is aktívak maradtunk. A fennsík északi oldalán megbújó prekolumbián romokat és temetkezési sírokat látogattuk meg, melyek formája teljesen más, mint pl. a Sillustaniban megismert kör alakú kőtömbökből faragott chullpák.

A fennsík északi oldalán található chullpák.

Prekolumbiánus időkből származó temetkezési struktúrák.

Igazi nagy kihívás lett San Pedro de Casta rögtönzött kiállításának meglátogatása, ahol 200-300 éves természetes múmiákat mutatnak be. Ñaka már régen feladta volna, én kitartottam addig, amíg a polgármesteri hivatal munkatársai hangosbemondón (!) keresztül többször üzenve előkerítették Rubent.

A tavaly tavasszal talált múmiák San Pedro de Casta rögtönzött múzeumában.

A turisztikai iroda helyi vezetőjének segítségével jutottunk be az egyik régi, omladozó ház emeletén kialakított múzeumba, ahol a tavaly márciusban megtalált tizenegy múmia közül ötöt szemrevételezhettünk.

Búcsúzunk San Pedro de Castától.

Hatalmas kanyon mellett – szerpentinek között kanyarogva – indulunk vissza Limába.

Limába visszatérve hamarosan továbbindulok a Kordillerák hegyláncának fővárosába, Huarazba, hogy az elkövetkező hetekben egzotikus és kalandos kirándulások során járjam be a “fehér hegylánc” legszebb tájait és különleges égszínkék tengerszemeit.

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.