Háromnapos expedíció keretein belül bejártam az Andok egyik legkülönlegesebb részét, mely egyben a Cordillera Blanca legkommerszebb többnapos túrája is. Svájci társammal a turisták által közkedvelt Santa Cruz treket a Nevado Alpamayo alaptáborának meglátogatásával bővítettük ki, ahol kora reggel elénk tárult a világ legszebb hegyének nevezett szinte tökéletes jégpiramis, annak minden bájával és páratlan szépségével.

Miután úgy tűnt, hogy aktuális útitársam, Michael is, viszonylag rövid időn belül, sikeresen akklimatizálódott az új környezetéhez, még nagyobb kihívást vállaltunk be, mint pár nappal korábban, amikor a Llaca-lagúnához túráztunk el. Helyi vezető és magashegyi teherhordók segítsége nélkül terveztük bejárni az egyik legkedveltebb és legszebb többnapos túrát, a kristálytiszta vizű, türkizkék lagúnák és színes, vadvirágokkal borított, lélegzetelállító mezők mellett vezető Santa Cruz treket.

Az Arhuaycocha-lagúna mindkettőnket elvarázsol

 

Az igazat megvallva, egy kicsit ódzkodtam Huaraz és egyben Peru egyik legnépszerűbb vándorútjától. Pont a töretlen népszerűsége szólt ellene. A Laguna 69 tengerszeme és a Pastoruri-gleccser mellett a Santa Cruz egy újabb kommersz túrának tűnt a trekking perui fővárosának nevezett Huaraz környékén.

Csodálatos mini vízesés az esős évszak következtében

 

Megszállott túrázóként a fentiek ellenére mégis nagyon vártam a közel ötven km-t, az örökké hófödte hegyek és sziklacsúcsok között vezető, sok élményt ígérő túrautat, a két festői völgyet összekötő, 4.750 méter magas hágót és a magashegyi környezetben történő sátrazást.

Előzetesen megtudakolva kiderült, hogy a túracsapatok nagy része Cashapampa felől lép be a Huascarán Nemzeti Parkba, én mégis a keleti oldalról, Vaqueria kis településénél, terveztem a túrakezdést. Fantasztikus tájaival és természeti értékeivel már maga az odaút is teljesen elvarázsolt mindkettőnket.

Kisbuszunk a 4.767 méter magas hágó tetején

 

Yungay-t kisbuszunkkal elhagyva, a regisztráció és a parkbelépők megvásárlása után, smaragdzöld színű lagúnákat érintve, hajtűkanyarokkal tagolt hegyi szerpentinen kapaszkodtunk fel a közel 4.800 méter magas Portachuelo Llanganuco-hágóhoz, ahonnan szavakkal le nem írható hihetetlen kilátás tárult elénk. Szállingózó hóesésben élveztük az Andok hatezer métert meghaladó magasságú csúcsainak és gleccsereinek látványát. Rövid fotószünet után, meredeken ereszkedve értük el késő délután a Vaqueria felé tartó gyalogút kezdetét.

A szerpentin hajtűkanyarokkal kígyózik fel a meredek Portachuelo Llanganuco-hágóig

 

Esős évszak lévén és a felhők állását figyelve sejtettük, hogy nem ma fogjuk legyalogolni a tervezett ötven km nagy részét. A kis települést elhagyva, szerencsére még a vihar és a záporeső beállta előtt, a Huaripampa-völgy egy védett helyén sátoroztunk le.

Dús, sokszínű, buja vegetáció Vaqueriában

 

Másnap, igazából a túra első igazán gyaloglós napján, tudtuk, hogy hosszú, meredek út vár ránk, lassan felfelé emelkedve, közel ezer méter szintkülönbséget kellett leküzdenünk a Punta Union-hágóig. Gyönyörű panoráma, pazar kilátás várt ránk a Santa Cruz-trek legmagasabb pontján. Sajnos azonban az időjárás megint közbeszólt. Nem, nem kezdett el újra havazni, mint egy nappal korábban, ezúttal hatalmas ködfelhőbe keveredtünk, így a látási viszonyok nagyon lecsökkentek. A nyálkás, ködös idő ugyan nem zavart minket az előrehaladásban, csak azt sajnáltuk, hogy nem tudtunk gyönyörködni a kilátásban és a pár nappal korábban, a Llaca-lagúnánál megismert és megcsodált különleges természeti szépségekben és varázslatos andoki környezetben.

Megkönnyebbülve a Punta Union-hágó tetején

Meredek kaptatón emelkedve egy velünk szembejövő német páros azzal bíztatott minket, hogy a hágó már nincsen messze, ugyanakkor felhívták a figyelmünket arra, hogy fent még szállingózik a hó, csúszos a talaj és a Punta Union közvetlen közelét tovabbra is sűrű ködtakaró borítja.

Látványos kilátás a sűrű ködtakaró ellenére

Nem volt mit tennünk, küzdöttünk tovább a természeti elemekkel és mentünk előre lankadatlanul a kijelölt úton. Kb. félórás meredek emelkedőt leküzdve megkönnyebbülve értük el a gerincet. Az ilyenkor megszokott kötelező csúcsfotók elkészítése után, már amennyire a sűrű ködtakaró és az extrém időjárási viszony ezt lehetővé tette, szemerkélő esőben további másfél órát ereszkedve Taullipampa buja mezejét elérve gondolkodtunk el először azon, hogy hol is sátrazzunk éjszaka.

A csúszós köveken nehéz az előrejutás

Taullipampa völgye ideális helyszín lett volna, mi azonban annyira megkönnyebbültünk a Punta Union-hágó elérésével, hogy új energiával feltöltve újabb célokat fogalmaztunk meg. A Santa Cruz-völgybe ékelődött hegylánc, a Nevado Alpamayo alaptáborát néztük ki magunknak, annak a hegynek a környékét, melyet sokan a világ egyik legszebbikének tartanak. Ehhez azonban csapásirányt kellett változtatni, le kellett térnünk a kitaposott útról, a Santa Cruz túraútjáról. Kisebb fáradtság ellenére kitartottunk, meredek, bokros, füves hegyoldalon jutottunk előre. A beláthatatlan völgy szájában egyre beljebb haladva késő délután érkeztünk meg a 4.115 méteren található táborhelyünkre. Turistának nyomát sem láttuk, mindezt egyáltalán nem bántuk, kiváltságosnak éreztük magunkat a különleges környezetben.

A smaragdzöld Taullicocha-tengerszem

Az Alpamayo-alaptábor nyugodt, hangulatos hely a tökéletes kempingezéshez, gyönyörű kilátással a környező hegyekre és az Alpamayo hófödte csúcsára. Utóbbi és az 5.830 méteres Taulliaru természetes szépségét másnap érzékeltük igazán, amikor hajnali ébredés után felmásztunk az Arhuaycocha tengerszemhez. A kora reggeli zord időjárás és zimankós hideg ellenére nem mindennapi látványban volt részünk, miután kitaposott gyalogösvényen megtettük a háromszáz méter szintkülönbséget. A gyönyörű, smaragdzöld színű lagúnát és a tengerszemet körülvevő havas, gleccseres természeti csodát nem lett volna érdemes kihagyni, még annak tudatában sem, hogy így még hosszabb nap várt ránk a trek végéig, Cashapampáig.

Nevado Alpamayo: páratlan szépségű gleccserpiramis

Mindketten éreztük, hogy belejöttünk a magashegyi túrázásba, így Taullipampába leereszkedve számos gyönyörű lagúnát érintve folytattuk utunkat a Santa Cruz-völgy irányába. A zord, hűvős klímájú magashegyi környezetet elhagyva, fokozatosan melegedő időben érkeztünk a zöldebb, bujább növényzettel borított völgybe.

Enyhe éghajlat és buja növényzet Taullipampa völgyében

Llamacorral kempingezős szálláshelyét elérve a civilizáció első jeleivel találkoztunk, majd feltűntek szervezett turistacsoportok is, melyek Cashapampából kezdték meg a három- vagy inkább négynapos gyalogtúrát. Nagy meglepetésemre, Michael egy svájci ismerősét üdvözölte az egyik csapatban. Azt tudta, hogy a sráccal egyidőben lesznek Peruban, azt viszont nem, hogy a Huascarán Nemzeti Parknak ugyanabban a völgyében túráznak majd.

Az elbűvölő Santa Cruz-völgy Cashapampa közelében

Szűkülő szirtfalak között kanyarogó utak mentén, hosszú gyaloglást követően délután értük el a Santa Cruz-trek végét jelentő cashapampai bejáratot. Rövid pihenő után, fáradtan ugyan, de teljesen feltöltődve, sok új élménnyel gazdagodva indultunk vissza főhadiszállásunkra, Huarazba.

Látványos növényzet a Rio Santa-nál

Holnap aktívan pihenünk, és megnézzük közelebbről a Fehér-Kordillerák hegyvonulatai között megbújó páratlan szépségű Chavín de Huántar-t, a Chavín-kultúra egykori fővárosát!

Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.