Elnyűhetetlen csapatom az éjszaka leple alatt indulva újabb katarzis élményt élt meg Peruban. Ezúttal a Cusco közeli, 5.036 méter magas Szivárvány-hegyen jártunk és megnéztük a Vörös-völgyet is. Mivel korábban már írtam a gyönyörű színekben tündöklő hegyről, ezért ez alkalommal képes bloggal jelentkezem.
Cuscóból kora hajnalban indulva három óra alatt értük el a hegytetőre vezető ösvény kezdetét. A tudatosan tervezett nagyon korai starttal sikerült ugyan megelőzni a többi turistatársaság buszait, viszont a helyiek már ilyen korán is felkészülten várták a turistahadat.
Az egész napos cuscoi városnézést magashegyi kirándulásra cserélő Mirador-csapat rögtön a túra elején extázisban fotózza a ködfelhőben is csodálatos andoki tájat.
A Viñicunca alternatív parkolója gyorsan megtelik kisbuszokkal.
4.500 méterről indulva a pár óra alatt teljesíthető magashegyi túrázás során ötszáz méter szintkülönbséget emelkedünk, hogy a csúcs közelében a túra kiindulópontja felé visszatekintve ilyen színpompás völgy táruljon a szemünk elé.
A népviseletbe öltözött helyi lakóközösségek tagjai többek között arra szakosodnak, hogy lóháton vezessék a Viñicunca közelébe a magashegyi tapasztalattal nem rendelkező, a trekkinget kevésbé bíró turistákat.
Az eredeti – Pitumarca felőli – hivatalos bejárat útfelújítási munkálatok miatt zárva tart, így a Vörös-völgyhöz közel eső oldalról közelítjük meg az ikonikus Rainbow Mountain-t. A felejthetetlen plusz sétát egyikünk sem bánja!
A Szivárvány-hegy környékén elég látványos a hófödte hegycsúcsokkal tarkított vidék.
A jelentős szintkülönbséget leküzdve erős kapaszkodón és jól kitaposott ösvényen érkeznek meg a csapat tagjai a számos Instagram-posztból visszaköszönő színes hegyhez.
A kőzetté válásnak és a globális felmelegedésnek köszönhetően hamar híressé vált Viñicunca-hegy festménybe illő szikláinal Andi lámákkal fotózkodik.
A 6.384 m magas Ausangate oldalában található Viñicunca szivárványszínű hegycsúcsának meglátogatása lassan legalább annyi látogatót vonz, mint a Machu Picchu.
A Viñicunca-hegy tetején – 5.000 méter felett büszkén pózolva – elkészül a boldog csúcsfotó.
A Szivárvány-hegy oldalai a több millió év alatt lerakódott – különböző ásványianyag-tartalmú és ezért többféle színű – üledékrétegei a kőzetlemezek mozgása következtében nyerték el mai formájukat.
Jól kihasználjuk a napot és a csapat kalandvágyó részével megmásszuk a szemközti vörös hegyoldalt, hogy eljussunk a Red Valley viszonylag új völgyébe.
Csak ámulunk és bámulunk a lenyűgöző vörös talajú kanyonon, melyről gyorsan megállapítjuk, hogy rövid időn belül nagy jelentőséggel fog bírni és népszerűvé válik a perui és a külföldi látogatók körében.
Melinda addig sétál, amíg havat nem talál.
Boldogok vagyunk, hogy még a turistahadak érkezése előtt megmásztuk a Szivárvány-hegyet. Jöhet a következő megálló, Uros és Taquile szigetei!
Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.
