Nagyon vártam, hogy nekikezdjek Peru, a turisták által kevésbé ismert és látogatott, északi részének feltérképezéséhez. Elsőként Tarapoto természeti paradicsomát, bioszféra-rezervátumát és gazdag esőerdőit jártam körbe. Az erős sodrású folyón többször átkelve, izgalmas dzsungeltúrát tettem a Huacamaillo-vízeséshez. Megismerkedtem a trópusi esőerdőket benépesítő, a szivárvány minden színében tündöklő, lepkefajokkal. Aktuális kalandjaimat Lamas városában zártam, ahol a dzsungel közepébe megálmodott igazi giccsparádéval találkoztam, egy olasz üzletember által, európai előképek alapján építtettett kastély formájában…
Miután a lenyűgöző Parón-tengerszem bejárásával befejeztem magashegyi túráimat Peru egyik leglátványosabb hegyvonulatában, a Fehér- és Fekete-Kordillerákban, Limába utaztam, hogy találkozzak helyi barátaimmal és megtervezzem háromhetes észak-perui utazásomat.
Buja trópusi növényzet
Nagyon jól jött a limai pihenő, ugyanis problémam akadt a számítógépemmel, így azt hátrahagytam Marcos barátomnál, abban bízva, hogy a perui fővárosban talál hivatalos Apple márkaszervízt.
Motoros parkolók minden második utcában
Észak-Peru turisták által kevésbé frekventált részének felfedezését Tarapoto környékének látnivalóival és nevezetességeivel kezdtem. A dzsungel kapujáig a Viva Air kolumbiai székhelyű repülőtársasággal utaztam. Utóbbiról tudni kell, hogy lassan tíz éve azzal a céllal alapították, hogy az anyaországban, majd Peruban fapados légitársaságként meghatározó szerepet töltsön be.
Nádfedeles ház a Huacamaillo-vízesés közelében
Dél-Amerikában újfajta üzletstruktúrájuknak köszönhetően a beszállókártyát az utazás előtt mindenkinek ki kell nyomtatni, ennek elmulasztása büntetéssel jár. 2016-ban, amikor Bogotából az egzotikus karibi szigetre San Andrésra repültem, megjártam, nem olvastam el a kisbetűs részt a visszaigazoló e-mailben, így kénytelen voltam 25 dollár büntetést fizetni.
Sáska trópusi esőerdőben
Ezúttal sokkal jobban felkészültem, és annak is utánanéztem, hogy mekkora súlyú és méretű lehet a feladott poggyász. Mivel téli, nyári ruhák és magashegyi túrafelszerelés is megtalálható a hátizsákomban, ezért, a pontos súly betartása miatt, biztos furcsa látványt nyújthattam, amikor teljes andoki menetfelszerelésben megérkeztem Tarapoto nedves trópusi klímájú városába.
A Huacamaillo-vízesés az áthatolhatatlan dzsungel mélyén
Pillanatok alatt izzadságban úsztam a magas, jóval 80% feletti páratartalom és a csaknem mozdulatlan levegő miatt. A szállásomon ruhát cserélve órák alatt alkalmazkodtam a trópusi éghajlathoz, így másnap már felkészülve indultam első esőerdős túrám helyszínére, a Huacamaillo-vízeséshez.
Helyi motoros taxi San Roque de Cumbaza irányába
Apropó, túrák és vízesések, Tarapoto és körzete egy igazi természeti paradicsom, legalább harminc (!) zuhatag látogatható a környéken. Igyekeztem olyan kevésbé népszerű vízeséseket kiválasztani, ahova lehetséges egyedül – szervezett csoportos túra nélkül – eljutni, illetve fontosnak tartottam, hogy esőerdős trekking, azaz dzsungeltúra is a programom része legyen. Az igazat megvallva jobban szeretem azokat a zuhatagokat, ahova ötperces gyaloglás helyett, hosszabb út vezet. A Huacamaillo minden tekintetben ilyen volt, sőt…
Igényesen kiépített lépcsős gyalogút a Huacamaillo irányába
A drága autós taxizás helyett motoros colectivóval közelítettem meg a távoli vízeséshez vezető ösvény kezdetét, ehhez San Antonio de Cumbaza településére kellett eljutnom. A helyi piactól induló iránytaxi harminc perc alatt megtelt a három utassal, így délelőtt tíz órakor már úton is voltam a nem mindennapi izgalmat és kalandot tartogató Huacamaillo irányába.
Híd hiányában a megáradt Cumbaza folyón kellett átkelnem
Kb. félórás gyaloglás után befizettem a belépődíjat, majd a turistajelzéseket követve negyed óra után eljutottam a Cumbaza folyó partjához, ahhoz a részhez, ahol teljesen megszűnik a gyalogút. Pillanatok alatt rájöttem, hogy át kell kelnem a megáradt folyón, az ösvény ugyanis a Cumbaza másik oldalán folytatódott. Száraz tárolótáska nélkül, a fényképezőgépemet és telefonomat egy külön pólóba betekerve keltem át az esős évszak miatt derékig érő vízben. Ezt az izgalmas és kívülállóknak látványos attrakciót még kétszer megismételtem, amíg elértem a zuhataghoz. Nagyon óvatosnak kellett lennem, hogy a folyóban lévő köveken ne csússzak el, illetve a sodrás se billentsen ki az egyensúlyomból. Hátizsákom, kamerám és telefonom bánta volna…
Brazil bölömbika Peruban 🙂
Az esőerdőben csak úgy nyüzsgött az élet, számtalan hang hallatszott mindenhonnan. A folyóparton brazil bölömbikákat figyelhettem meg testközelből, míg, különösen a vízesésnél, trópusi lepkék tündököltek a szivárvány minden színében. Némelyik pillangó méretesebbnek tűnt, mint egy-egy kisebb madár. Ezek a nagyobb méretű lepkék nagyon ritkán üldögélnek, azonban színpompás röptük látványa is színesebbé tette esőerdei túrám.
Szemet gyönyörködtető trópusi lepkefajok
Hasonlóan változatos, az esőerdőt benépesítő számos lepkefajjal találkoztam másnap is, amikor a Chapawanki-vízeséshez kirándultam. Hihetetlennek tűnhet, de Peru négyezer lepkefajnak ad otthont, ami a világ összes fajának a húsz százalékát jelenti.
A Chapawanki¬-vízesés szemrevaló trópusi kertje
A Tarapoto közeli Lamas településétől a főúton gyalogolva jutottam el ahhoz az elágazáshoz, ahonnan egy mellékút vezetett a zuhatag bejáratához. A bejárattól a vízesésig tartó közel hatszáz méteres ösvény izgalmasabb és látványosabb volt, mint maga a tizenhat méteres vízesés és a hozzá tartozó kis medence. Buja trópusi vegetációval körbevett kerten keresztül vezetett az utam, majd növényekkel sűrűn benőtt lépcsőkön át értem el a vízesést. Annyi különleges hanggal, látnivalóval, pillangóval, sáskával találkoztam az őserdő ezen rövid szakaszán, hogy legalább harminc percbe telt, amíg végignéztem és fotóztam mindent.
Egzotikus trópusi növényzet
A nap hátralévő részét Lamasban töltöttem, ahol egy környezetidegen épület teszi különlegessé az amúgy egyébként teljesen átlagos amazóniai kisvárost. A kastélyt Nicola Felice olasz származású üzletember és tarapotói étteremtulajdonos, európai előképek alapján álmodta, majd építtette meg 2006-ban egy földrengést követően. Felice családja minden évben művészeti kiállításokat szervez a várkastélyban, ahol évek óta rengeteg perui turista fordul meg.
Lamas európai előképek alapján épült kastélya a dzsungel közepén
A giccses kastély nem vonzott annyira, hogy belülről is megnézzem. Inkább visszatértem a szállásomra, hogy másnap elinduljak a 130 kilométerre fekvő Yurimaguas felé, és többnapos esőerdei túra keretein belül részletesen megismerjem a perui dzsungel mesébe illő szépségét és különleges élővilágát!
Ha tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy több fotóra és információra, látogass el a Facebook oldalamra.
